Vitamin-bomba levesben, KókuszPók jad Mami és a belső nőiesség

A vasárnap délutánunk csodás volt.
Amíg Babukám aludt, én nyugodtan végig tudtam nézni a vízilabda EB, Magyarország-Olaszország elleni mérkőzését. Az alaphangulatot már megadta maga a mérkőzés.
Aki szereti ezt a sportot és igazán szereti, az nem hiszem, hogy nyugodtan, csendben végig tudta nézni. Itthonról is szurkolni kell, kritizálni, felpattanni, ha gólt szerez a csapat, szidni a bírókat (persze csak módjával, nőiesen), megszólni egyszer-egyszer a játékosokat és teljesítményüket.
A mérkőzés ideje alatt az én kis családom nagyon aludt. Babu mellettem, Apa a másik szobában. Tehát sehogyan sem ment nekem a nagy drukkolás-szurkolás. CSENDBEN KELLETT MARADNOM! Megrázó volt és nem szeretnék még egyszer így vízipólót nézni. Éppen ezért bízom abban, hogy az olimpiai közvetítések nem alvási időben lesznek.
Mikor Babu felébredt, éppen a műkorcsolya és jégtánc EB zajlott, amibe bekapcsolódott Babukám is.  Nagyon megnyerte a tetszését. Annyira, hogy 2-3 versenyző számának lefutása után kijelentette, hogy ha nagy lesz, Ő is így fog korcsolyázni. VELEM! Azt még én is megnézném! Soha nem volt a lábamon korcsolya, érdekes látvány lennék 41 évesen, ahogy a hátsómon csúszkálok, égnek álló korcsolyás lábakkal. Popóra szerelhető korcsolyáról még nem hallottam, lehet, hogy azzal jobban járnék.
Korcsolya után jött a férfi kézilabda döntője, amit szintén néztünk. Babu teljes erőbedobással szurkolt a Dán csapatnak:
"Ez az öcsém!!!!"
Nagyon édes volt.
Ez a sportos vasárnap délután nagyon jó hangulatot csinált estére. S hogy mi is megmozgassuk magunkat, eszelős birkózásba kezdtünk a kislányommal. Volt csípődobás, két vállra fektetés, kiabálás, visítozás....

Mivel elég zord időt jósoltak a hétre, olyan ételt szerettem volna készíteni, amit Babu is szeret, magas vitamintartalmú, melegít bennünket. Minden kritériumnak a leginkább megfelelő étel, a korhely leves. Igen ám, de Papika annyira nem szereti, hogy szilveszter után, most is egyen. Ki kellett találnom valami olyan megoldást, ami mindenkinek jó.
Vettem hát egy kisebb füstölt csülköt, amit megfőztem egy hatalmas fazékban. A levét két felé osztottam.

Az egyik feléből lett a korhely leves, ami vitaminbomba a téli időszakban:
Fél kg. savanyú káposztát beáztattam egy  tálba, közben  egy nagyobb fej vöröshagymát felaprítottam, megdinszteltem, fűszereztem pirospaprikával, kevés őrölt köménnyel. Természetesen a só sem maradt ki, de én-mint azt már említettem egyik bejegyzésemben- a hagymát sózom, dinszteléskor. 
A káposztát én mindig felaprítom, mielőtt az edénybe teszem. A beáztatott káposztából egy nagyobb adagot kiemelek egy vágódeszkára és halmot jól megvagdosom. Így kisebb lesz a káposzta szála, étkezéskor nem csapkod össze-vissza. Ráadásul Babukám is szépen tudja kanalazni az Ő kicsi, műanyag kanalával.
A felaprított káposztát felöntöttem a füstölt csülkös-lével, tettem bele 2-3 nagyobb babérlevelet. Amikor a káposzta megfőtt, ízlés szerinti mennyiségű, karikára vágott virslit tettem bele. Én a juhbeles virslit használom mindenhez. Ahogy a virsli megfőtt, kész a leves.
Tálaláskor tejfölt teszünk a levesbe.

Bár lefeleztem a füstölt levet, így is annyi korhely levesem lett, hogy tudtam a fagyasztóba is tenni még 3 adagot. Arra azonban figyeltem, hogy a fagyasztóba került adagokba ne kerüljön virsli. Ezt jobb frissen belefőzni.


A füstölt lé másik feléből Papikának készítettem bablevest. Nagyon régóta emlegette már, így most összekötöttem a kellemest a hasznossal.
Nem egészen fél kg. babot egy éjszakára beáztattam. Az áztató levet leöntöttem, majd főzéshez a füstölt levet adtam hozzá. Fűszereztem babérlevéllel, vega-mix-el, sóval. Tettem mellé tisztított sárgarépát, amit félbevágtam, fehérrépát ugyancsak félbevágva, egy nagyobb zellert nagyobb darabokra vágva ( egy szakács ismerősöm azt mondta, hogy  a jó bableves titka, a zeller) és egy egész vöröshagymát.
Amikor a zöldségek már majdnem megfőttek, tettem a levesbe kockára vágott krumplit, valamint reszelt tésztát. Tudom, hogy csipetke lenne az igazi, de idő híján, a reszelt tészta nekem nagyon bevált. Ahogy a zöldségek (répák, zeller, hagyma) megfőttek, kivettem a levesből és tejfölös-rizslisztes habarást tettem bele. Jól kifőztem még a habarással és lezártam alatta a gázt.

Tálaláskor tettem bele a csülökből szeleteket, valamint zöldségeket.
Ebből is tudtam a fagyasztóba rakni két adagot.
A habarást azért csinálom rizsliszttel, mert így a gluténallergiám nem akadályoz meg abban, hogy egyek belőle. A rizsliszttel ki tudjuk váltani a fehérlisztet rántásnál, habarásnál. Az ételünk könnyebben emészthető lesz.


Leves lett bőven!
A csülökből is tudok majd még egy-egy finom fogást készíteni.
Nagyobb gondban azzal voltam, hogy hiányzott valami édes dolog. Nagyon édesszájú vagyok, muszáj, hogy legyen mindig valami édesség itthon.
Eszembe jutott, hogy a fánk, amit múlt héten csináltunk, csak fél adag volt. A tészta másik felét a fagyasztóba tettem. Gyorsan előkaptam, meleg helyre tettem és ahogy a nagykönyvben meg van írva, olvadással együtt gyönyörűen meg is kelt.

Most szilvalekvárral töltött fánkot készítettem:
A tésztát (a szóra kattintva egy korábbi bejegyzésemben megtaláljátok a tészta receptjét) kb. 1 cm. vastagságúra nyújtottam és úgy szaggattam, hogy számoltam a darabokat. Páros szám kellett, hogy legyen ahhoz, hogy a fánknak az alsó és a felső része egyaránt meglegyen.
A páratlan tésztákra szilvalekvárt kanalaztam, majd a széleit tojással bekentem és ráfordítottam az üresen hagyott tésztákat. Összenyomkodtam, hogy sütésnél ne váljon szét az alsó és felső lap, aztán hagytam még egy kicsit pihenni, kelni a fánkokat.
Forró olajban, közepes lángon, fedő alatt sütöttem úgy, hogy a pihentetésnél fölül lévő oldal kerüljön alulra a sütés első fázisában. 

Bármilyen krémmel, sűrűbb lekvárral meg lehet tölteni a tésztát. Fontos, hogy alaposan összenyomkodjuk az alsó és felső lapokat, nehogy kifolyjon sütéskor a töltelékünk. 

Mivel hamar elfogyott a fánk, úgy döntöttünk Babuval, hogy csörögét készítünk még a napokban. Édesanyám nagyon sokszor csinált gyerekkoromban, rengeteget meg tudtam enni belőle. Idejét nem tudom, mikor ettem utoljára. 

Nagyon várjuk a hétvégére jósolt havat. Nagyon nem kényeztetett el bennünket a tél hóval. Karácsony másnapján voltunk Tötö papáéknál a tanyán, ott volt még valamennyi hó, ott tudtunk egy picit szánkózni. Na de majd most!!! Addig azonban figyelnünk kell, hogy alaposan felöltözzünk. A hideg az arcunkat is megviseli. A csípős szél, a nap, mind-mind olyan természet adta dolog, ami ellen nem tehetünk, viszont csökkenthetjük az általa okozott kárt. 
Én ma készítettem is egy jó pakolást az arcomra, néhány konyhai alapanyagból:
egy kisebb darabot Babu banánjából elemeltem, pépesre nyomorgattam, tettem bele egy kevés élesztőt és 8 csepp homoktövis olajat. Addig hagytam az arcomon, míg megszáradt, majd bő vízzel lemostam. Nagyon hatásos, látványos volt az eredmény!
A banán minden bőrtípusra alkalmazható, tápláló. Az élesztő remek bőrradír, ugyanakkor tápláló. A homoktövis nagyon jó ránctalanító hatású.
Remélem, elnézitek nekem, hogy nem készítettem fotót a maszkos képernyőmről. Szerintem nem egy felemelő látvány, arról nem is beszélve, hogy az önfotózást nem bírom. Szerintem klinikai eset az, aki saját magát fotózza. Van egy mese, ahol egy roppant hiú férfi, a tükörben magát nézegetve ezt mondja:
"Legszívesebben megcsókolnám magam, de félek, belém szeretnék."
Mindig ez a mondat jut eszembe a magukat fotózó emberekről. 
Persze az is lehet, hogy ezek az emberek annyira egyedül vannak a nagy világban, hogy se ismerősük, se barátjuk, se szomszédjuk, senkijük nincs a világon, akit megkérhetnének egy kép készítésére. Szegények!!!
Szóval az arcpakolásnál tartottunk. Babu felébredt, mielőtt lemostam volna az arcomról, a csodaszert. Erősen meglepődött a látottakon, majd annyit mondott:
"KókuszPók jad Mami"
Fordítás: HókuszPók vagy Mami. A hupikék törpikék HókuszPók-jához hasonlított engem. Hát így készítsétek el a pakolást!

Létezik egy un. női bázistea, melyet a lányok, nők korra való tekintet nélkül használhatnak, ihatnak. Rendkívüli hatásokkal bír.
Végy egy zacskó cickafarkfű, egy zacskó palástfű, egy zacskó pásztortáskafű és egy zacskó fehér árvacsalán, szálas teát. A pásztortáska kivételével 1:1 arányban keverd össze,majd tedd hozzá a pásztortáska felét. 
Egy bögre teához egy púpos teáskanálnyi mennyiség szükséges a keverékből. 
Ezeket a gyógynövényeket forrázással készítjük. A forrásban lévő vízzel leöntjük a keveréket, lefedjük és kb. 10 perc elteltével fogyaszthatjuk. Fontos, hogy a fedőre kiült anyagot visszacsepegtessük a pohárba, mert tele van illóanyaggal. 
A gyógyteákat mindig kortyonként fogyasszuk, különben a vesén csak átszalad a tea anélkül, hogy a hatóanyagok felszívódnának.
És hogy mire jó ez a tea? Hormonális problémákra,sárga folyásra, rendszertelen menstruációra, a menopauza tüneteinek enyhítésére, migrénre, gyomorpanaszokra. Menstruáció idején, ha erős a vérzés, a pásztortáska adagját meg lehet emelni, ugyanis az vérzéscsökkentő hatású.
Aki babát szeretne, a félidőtől a cickafarkfüvet hagyja el! 
A palástfű segíti a megtermékenyített petesejt beágyazódását.
Felfázás, hüvelyi fertőzés esetén a keverékből ülőfürdőt készíthetünk. Akkor erős teát kell készítenünk, olyan meleg vízbe ülni, amilyet elbírunk és hozzáadni a leszűrt főzetet. Addig üljünk a fürdőben, míg langyosra nem hűl. Tekerjük be magunkat anélkül, hogy megtörölköznénk és pihenjünk le egy kicsit meleg takaró alá. A fürdővíz ne érjen a vesénkig!
Én ezt a teát is ízesítem citrommal és mézzel. Ettől a hatóanyagok ugyanúgy kifejtik hatásukat. Ajánlatos a teából min.3 bögrét meginni, de 1-1.5 liter az ideális!
Ezzel a teával a belső, női szervek optimális működését nagyban elősegítjük!


Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!