Pelmenyi, adaka-baga és a többiek

A szombat reggeli sokkal kezdeném.
Hétvégén Papika szokott elmenni vásárolni. Így történt ez most is, viszont régen láttam annyira feldúlt arcot Nála, mint szombaton reggel, a vásárlásból megérkezvén. Feltörték a kocsit. Kitépték a zárat. A szalonba nem jutottak be, szerintem megzavarhatta valami, vagy valaki az illetőt, illetőket.
Eredetileg úgy terveztük, hogy szombaton megcsináljuk a pelmenyit, de ezt elhalasztottuk vasárnapra. Ennivaló volt készen, így nem okozott gondot a csúsztatás. Az volt az első, hogy a kocsit biztonságba helyezzük, míg a szerelőnk hazaérkezik teleléséből, ami még kb.másfél hét. 11 óra magasságában a helyzet megoldódni látszott. Babuval mi lementünk egy kicsit a levegőre. Neki jót tett egy kis levegőzés, én meg lehiggadtam a reggeli ijedtség után.

Babu varázsolt. Két napja varázsolgat, hol ezt, hol azt. A menő varázsszó az abraka-dabra, ami az ő szájából így hangzik: adaka-baga. Nekem tetszik!

Persze azért ebédet is készítettünk: Borsos sült csike:
Pénteken csináltam húslevest, amiben megfőztem 3 csirkecombot. Ezeket a combokat borsoztam, majd kevés olajon megpirítottam. Készítettem mellé egy kis burgonyapürét és ecetes uborkával fenséges vacsorát tálaltam Papikának, mivel Ő csak este eszik főtt ételt. Nekünk isteni volt ebédre, frissen.

Bár a csirkéről mindig lehúzom a bőrt, most nem tettem, mert így lesütve, nagyon szereti Papi. A burgonyapüréhez a sárga krumplit vettem, mert abból lehet igazán mennyei pürét készíteni. Lisztesre fő, enyhén édeskés íze van.

Közben Babu, ahogy felértünk, rögtön bement a szobájába. Nagyon csendben volt, így néhány perc után, gondoltam meglesem, mit is csinálhat. Éppen a lovacskáit itatta és beszélgetett:
" Itt jan az ijájujuk, inni szognak, utána lefeszés!"
Fordítás: Itt van az innivalójuk, inni fognak, utána lefekvés!
Amikor meglátta, hogy az ajtóban leskelődök, megkért, hogy a bokájánál fogva lógassam fel. Valami miatt most nagyon tetszik Neki ez a dolog. Eddig félt ettől, nem is engedte, hogy így hintáztassuk. Miután kétszer meghimbáltam, kérte, hogy még egyszer tegyem meg. Nem nagyon akarózott, de miután azt mondta, hogy:
"Nagyika szakállára, ez tök jó!", nem bírtam ellenállni. Sem a nevetésnek, sem a kislányom kérésének.
Elképzelni nem tudtam, hogy honnan jött ez a beszólás, míg nem megnéztem délután Vele az Így neveld a sárkányod c. mesét. Abban mondták többször, hogy ennek, vagy annak a szakállára.
Nagyon helyes, ahogy utánoz másokat, alkalmaz egy-egy szót, mondatot a saját közegében.
Most már gyakran Ő olvas nekem mesét.

Múlt héten vasárnap délután jöttek át a barátnőmék megköszönteni Babut. Akkor hoztak egy nagy adag fánkot, mert nagyon szereti a kicsi. Természetesen a kapott fánkok nem érték meg a másnapot.
Már akkoriban szó volt arról, hogy sütünk itthon, csak a szülinapi torták, édességek elfoglalták a helyet.
Míg szombaton délben a kis család aludt, én a korábban bekevert és megkelesztett fánkokat kisütöttem. Nagyon finom lett. Babu ébredés után, kettőt gyorsan be is tolt szeder-lekvárral. Mivel elég sok fánk lett volna, kelesztés előtt megfeleztem az összedolgozott tésztát és az egyik felét a fagyasztóba tettem. Legközelebb, ha fánkot lesz ehetnékünk, csak előveszem, ahogy olvad, úgy szépen meg is kel.
Kukoricás fánkot készítettem a következő recept alapján:
50 dkg liszt (40 dkg. finomliszt, 10 dkg. kukoricaliszt)
3 dkg élesztő
5 dkg margarin
3  tojás sárgája
3 dl tej
1 evőkanál  rum
csipet só
2 ek porcukor
napraforgó olaj
A lisztet összekeverjük a porcukorral, közepébe mélyedést készítünk, és beleütjük a tojások sárgáját. Hozzáadjuk a tejben felfuttatott élesztőt, csipet sót, rumot. Lágy tésztát kapunk. Amikor összeállt, hozzáadjuk az 5 dkg olvasztott margarint. Jól ki kell dolgozni. Duplájára kelesztjük. Amint megkelt a tészta, kb. 2 cm vastagságúra nyújtjuk. Kiszaggatjuk (én whiskys pohárral szaggattam), hagyjuk még pihenni kevés ideig. Közben az olajat felforrósítjuk, és lehet kezdeni a sütést. Közepes lángon sütjük, az első felét lefedve. Fontos, hogy az a fele kerüljön az olajba  először, amelyik pihentetésnél a teteje volt.

Anyósomék kertjében hatalmas szeder-bokor van, amiről a gyümölcsöt tavaly megkaptam. Az abból készített szederlekvárral fogyasztottuk el a fánkokat. Ha egy módom lesz rá, idén is készítek ilyen lekvárt, nagyon kelendő nálunk. Babu egymagába képes egy kisebb üvegnyit bekanalazni.


A vasárnapunk így indult:

Papika és Babu meséztek reggeli közben. Én addig a konyhában előkészítettem mindent a pelmenyihez:
70dkg. darált pulykacombhoz kevertem egy teáskanálnyi sót és borsot, valamint 3-4 nagy gerezd, átnyomott fokhagymát.
Meggyúrtam a tésztát, amit 1 kg. lisztből, egy tojásból, teáskanálnyi sóból és kb. 5dl. meleg vízből állítottam össze.

Elég kemény meccs volt, mire simára gyúrtam. Egy idő után ketté választottam, így könnyebb volt vele dolgozni.
Vett itthonra Papika Munkácson egy pelmenyi készítő formát, ezzel gyorsabban haladunk:

Nem tudom, hogy itthon lehet-e ilyet kapni, én még nem láttam. Mi ezzel csináljuk, de megmutatom, hogyan lehet eme ketyere nélkül is elkészíteni a pelmenyit.
Ha alaposan, simára gyúrtuk a tésztánkat, kis darabot letépünk belőle, azt kb.3-4 mm vastagságúra nyújtjuk.

Segítséget is kaptunk, Babu személyében:

A kinyújtott tésztát ráhelyezzük a pelmenyi formánkra, rányomogatjuk kicsit a kezünkkel. Így láthatóvá válnak azoknak a szögletes formáknak körvonalai, melyek közepébe kiskanállal kevés húst teszünk.

Az előző tésztamennyiséghez hasonlót kinyújtunk és a hússal megrakott formára tesszük:

Ezt követően a nyújtófát többször átgörgetjük a megrakott formán. A nyomás hatására a forma elvágja a tésztát. A fölös tésztát körbe levesszük a formáról, majd a kész pelmenyit kinyomjuk a formánkból.

Igazából ezzel készen is volnánk, már csak a főzés marad, melyet sós vízben végzünk. Ahogy a tészta megfőtt, kivesszük a vízből, teszünk rá vajat, kevés ecetet és minden egyes tésztát alaposan "megjáratunk" a villánkkal az esetes vajban. Ettől a "járatástól" szépen, lassan mártás sűrűségű lesz a vaj és az ecet elegye.
De nézzük meg, hogyan készítsük el a forma nélkül. Egy közepes méretű korongokat vágunk ki a kinyújtott tésztánkból, amelyekre a bekevert húst tesszük:

Ezt a korongot kissé meghúzogatjuk minden irányba a kezünkkel:

Miután ráraktuk a húst, félbehajtjuk:

A félkör két végét összenyomjuk, így egy sapka-formát kapunk:

A széleit alaposan nyomkodjuk össze, hogy főzéskor a tészta ne menjen szét.

Nagyon ízletes étel. Hasonlít a tortellinihez. A töltött tészta szinte nemzetiség ételei között megtalálható és minden nemzet a saját találmányának tekinti. A végeredményt illetően ez teljesen mindegy szerintem.
Másfajta töltelékkel is próbálkoztunk már: sajttal, sonkával, sajtszósszal, bolognaival és mind nagyon finom volt. De az igazi pelmenyi a fent leírt töltött tészta az ecetes-vajas tunkolással. Ha tehetitek, próbáljátok ki.

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!