Három nap feltöltődés!

Szakadó hóban indultunk itthonról és szakadó hóban érkeztünk meg a tanyára.

Amíg a „nagy faluban” (főváros) és környékén szinte azonnal tisztítják az utakat,  vidéken már kevésbé. Engem, mint városi nőt ez abszolút nem zavar, sőt!

Papáéknál ha esik a hó, minden, de minden hófehér.

Nálam jobban, csak Babu élvezte a havazást és a térdig érő csapadékot.

Reggel fél10-kor már lent voltunk. Babu be sem akart menni a házba. Egyből az állatokhoz szeretett volna menni, azonban még egy réteg ruhát muszáj volt ráadni, mivel hűvösebb volt ott, mint a városban.

A gyors tízórai után, egy réteg ruhával vastagabban már kint is volt az udvaron. Természetesen minden ház körüli munkában nagyon szorgosan, lelkesen segédkezett. Havat lapátolt, etette az állatokat, előkészítette az esti körmenethez szükséges dolgokat.

Tötö papa szívesen vette a segítő, kicsi kezeket és ellátta mindenféle tanácsokkal Babut.

A nagy munkálatok és játék közepette a kis fekete puli, Fickó egyfolytában körülöttük sertepertélt. Éles, kicsi fogaival megtépázta a ruházatukat, csizmáikat, kit hol ért. Ez persze senkit nem zavart. 

Azon a környéken, az emberek többsége önellátó, amit tudnak, megtermelnek. Ilyen havas, hideg időben nem az élelmiszer beszerzése, vagy a munkába való eljutás jelent gondot. Ezek megszokott, még ilyenkor is rutinszerű dolgoknak számító, kisebb problémák.

A nagy gondot az állatok jelentik. Figyelni a nagy hidegben, hogy ne hűljenek át, ne fagyjanak meg.

Tötö papáéknál többféle háziállat is van: bárányok, kecskék, tyúkok, nyuszik, kutyusok, macskák. Ráadásul a nyuszik többsége vagy hasas, vagy a napokban ellett. A jó anya-nyuszi a saját szőréből tép ki szőrcsomókat, arra rakja a pici nyuszikat, azzal fedi be a pici testüket és még szalmával is betakarja őket.

Naponta többször körbejárás-szerűen ellenőrizni kellett az állatokat, langyos vizet tenni a táljukba, az ólakat plussz szalmával, rongyokkal bélelni, esetleg alkalmi szigeteléssel bevonni.

Többször előfordult, hogy alkalmanként az előszobában melegedtek az állatok.

Babu kedvenc állata Gedeon volt, egy nagy, okos, jól nevelt liba. Amikor nevén szólítottuk, válaszként visszagágogott. Megengedte, hogy simogassuk. Fejét, csőrét, nyakát befúrta a felsőnk alá. Nagyon aranyos volt.

Tötö papa egy ideje arra lett figyelmes, hogy Gedeon nagyon szomorú. Nem eszik, nem csinál semmit, csak az ólban ül, a fal felé fordulva és nem reagál semmire. Többször ölbe vette, kivitte az ólból a tele etetője elé, hogy egyen, Gedeon azonban csak visszatotyogott az ólba, ismét leült a fallal szembe és ennyi.

Amikor nagy szívfájdalommal levágták, akkor jöttek rá, hogy a letargiáját egy besült tojás okozta.

A szombati napot végig tudtuk vinni az ébredéstől lefekvésig Papáékkal.

A reggeli ébredés után a jól megérdemelt kávé elfogyasztását követően, mindenki elindult a szélrózsa minden irányába.

Papa kiengedte a tyúkokat, langyos vizet hordott az itatójukba, ellenőrizte a kecskéket, birkákat. Nekik is langyos vizet vitt, mindeközben Zsuzsa-mama két nagy vödörrel, a vödrökben meleg vízzel érkezett meg a nyuszi-ketrecekhez. 

A nagy hidegben a kis tálkákba belefagy a víz, amit ki kell szedni a tálból, hogy a friss, langyos víz belekerüljön. Mire minden nyuszi-ketrecbe és állat elé friss víz és étel kerül, a gazdik keze konkrétan megfagyott.

Persze a reggeli nagy munka közben akad egy-két kedves szomszéd, akit hétvégén Tötö papa át tud hívni  üdvözlő italra a pincébe. Ezek a reggeli koccintások jól esnek a férfiaknak. Elősegítik az egész napi ténykedést, ápolják a jószomszédi viszonyt, alkalmat adnak a gyors tapasztalat cserére és még sorolhatnám az előnyeit (persze férfi szemmel nézve).

Ha az unokák is a tanyán vannak, akkor Ők is csatlakoznak a pincejárathoz. Tötö papa gondoskodik arról, hogy mindig legyen egy tálcán néhány feles pohár, a pince egyik sarkában lévő asztalon. A gyerekek is abból isznak a nagy, közös koccintások alkalmával, persze üdítőt. Babu például a bodzán és a teán kívül semmit nem iszik meg. Ám a pincében, a járaton ez a fajta finnyásság eltűnik. Bármilyen üdítőt is ad  Neki a papa feles pohárba, Ő megissza. Még az is mindegy, hogy csípős (szénsavas), vagy nem.

A reggeli etetés-itatás után, körbejárás után jön a gazdik reggelije, miközben egy kicsit felmelegednek.

Miután a tanyán már tényleg mindenki elfogyasztotta a reggelit, a háziasszony a házbéli teendők elvégzéséhez kezd, miközben a ház ura kint folytatja áldásos ténykedését. Vagy új nyúlketreceket gyárt, vagy fát hasogat, vagy……. szóval van mit csinálni.

Délben egy gyors randi az asztalnál, ebéd ürügyén, aztán ismét folytatódik a ténykedések sora.

Fél 4-kor kezdődik az esti etetés, mely ugyanúgy oszlik meg, mint a reggeli. Zsuzsa-mama intézi a nyuszikat, Tötö-papa a többi állatot.

Jó-időben ez annyiban változik, hogy szinte semmi idő nem marad a benti dolgokra, hiszen a kertészkedéssel kibővül az elvégzendő teendők sora.

És tudjátok, nagyon élvezik ezt a pörgős, dolgos, mindigvanmitcsinálni, mégis sokkal nyugodtabb életet, mint amilyet mi, városlakók élünk.

Szombaton végre meg tudtuk látogatni a szomszéd tanyán lévő kedvenc Gyuri bácsinkat és lovait: Csutit és Grátiszt. Babu Velük, rajtuk tanul lovagolni, Gyuri bácsi segítségével, aki egyébként is lovas-oktató. Az a szeretet, odafigyelés, amivel a kislányom felé fordul és mindaz, amit egy-egy foglalkozás alkalmával átad Babunak, kivételes. Babu érzi ezt a szeretet, törődést és hihetetlen figyelemmel és fegyelemmel csinálja végig az órákat. A hőn szeretet lovacskák nagyon kezesek, kedvesek. Szombaton Grátisztól puszi-hegyeket kaptam.

Elmondhatatlan érzés volt.

Én is vidéki lány vagyok. A kényszer miatt lettem nagyvárosi, de azóta is visszavágyok a csendesebb, nyugodtabb, vidéki életbe. Hatványozottabban jön elő ez a vágyam, amikor a tanyán vagyunk.

Nagyon örülök, hogy kislányomnak megadatott egy olyan lehetőség, hogy ennyire közelről ismerkedhet meg a természettel, állatokkal és azt látom rajta, hogy nagyon élvezi. Minden tetszik Neki. Egész nap a jó levegőn van, állatokkal, növényekkel ismerkedik, barátkozik. Játékosan ugyan, de dolgozik.

Persze jelenlétünkkel a mindennapi rendszerbe, némi változást hozunk, de üdítő változás ez a nagyszülőknek. Egy-egy pillantással, kedves szóval, öleléssel teszik nyilvánvalóvá számunkra, hogy bár rengeteg a munka, az unokáknál, gyerekeknél nincs fontosabb.

Hogy ne maradjatok recept nélkül ez alkalommal sem, íme egy finomság azok közül, melyeket Zsuzsa-mama varázsolt az asztalra:
Tejfölös savanyú káposzta fokhagymás tejbe áztatott csirkemellel:
Fél kg. savanyú káposztát egyszer vízzel átmosunk, kicsavarunk, hőálló tál aljára teszünk. Egy nagy doboz tejfölhöz egy evőkanálnyi cukrot teszünk, elkeverjük, majd a káposztára locsoljuk.
Erre rakjuk szépen sorba, az előző este, fokhagymás tejbe áztatott, vékony szeletekre vágott csirkemellfilét, melyet megszórunk kevés borssal, sózunk, pirospaprikázunk.

Tetejére sajt és füstölt szalonna szeleteket rakunk. Fedő alatt sütjük amíg a hús megpuhul, majd a fedőt levéve, még néhány percre visszatesszük a sütőbe, hogy a teteje kissé megpiruljon.

Most ettem először ilyet, de biztos, hogy nem utoljára. Én is el fogom készíteni.
Ínyencek a savanyú káposzta mellé, reszelhetnek almát is. Különleges ízt kölcsönöz az ételnek.

Most néhány szó a káposztáról:
A káposztafélék családjának legismertebb tagjai: a fejes káposzta, a lilakáposzta, a kelkáposzta. Közéjük tartozik a kelbimbó, a kínai kel, sőt a karfiol is. Magyarországon még a savanyú káposzta is idesorolható! A család minden tagjának magas az A-, B- és C-vitamin-tartalma. Van bennük kalcium, foszfor, kálium, magnézium, vas és folsav is. Csekély kalória-, magas rosttartalmuk miatt igen közkedveltek. Az emésztésre és a bélműködésre jótékony hatású, ezt már ókori források is dicsérik. A népi gyógyászatban is sokoldalúan használták: a sebre tett levelek gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatásúak. Savanyítását a Vecsés környékén élők fejlesztették tökéletesre. A káposztát szálasra legyalulják, nagy fakádakban sóval, borssal, babérlevéllel esetleg csípős paprikával rétegezve lerakják, alaposan megtapossák, lefedik, és nehéz súlyokkal lenyomatják. Önerjedéssel hagyják kiforrni, megsavanyodni. Kutatások szerint fogyasztása csökkentheti az emésztőszervi és a légzőszervi rákok kialakulásának veszélyét. Egyes szakemberek pedig azt állítják, hogy a káposztában található C-vitamin a gyomor és a nyelőcsőrák ellen véd. Mivel a káposztafélék jobbára csak nyersen fejtik ki ezt az áldásos hatásukat, próbáljunk meg minél többet nyersen enni belőle. Tulajdonsága: Hajtja a vizeletet, csökkenti a gyulladást, fertőtlenít, méregtelenít.
Belsőleg: Serkenti az immunrendszert. Levét gyomorfekélyre, gyomorégésre, emésztési problémákra javasolják a természetgyógyászok. Rendszeres fogyasztásával megelőzhető a szorulás, csökkenthető a vastagbélrák kialakulásának veszélye.
Külsőleg: A káposztalé gyógyítja a harapást, a csípést, a pattanást, a herpeszt, az ótvart. A káposztapakolás kiváló égésre, övsömörre, herpeszre, horzsolásra, csípésre. A mellkasra helyezve elmulasztja a köhögést, a hasra téve enyhíti a hólyaggyulladást.
Használata: Készítsünk belőle levest vagy forrázatot. Mindkettő jó hatással van az immunrendszerre. Fogyasszuk nyersen, hogy javítsa az emésztést. Pakoláshoz a legzöldebb leveleit használjuk. Először puhítsuk meg őket forró vízben, majd zúzzuk össze sodrófával. Helyezzünk néhány levelet a beteg testrészre, rögzítsük kötéssel. Cseréljük két-három óránként! 
Jó tudni!
Fogyasztását nem szabad túlzásba vinni, mert pajzsmirigy-megnagyobbodást okozhat!
Fogyókúrázóknak azért ajánlott, mert a szervezetünknek több energiát kell felhasználnia az emésztéséhez, feldolgozásához, mint amennyi energiát nyer a növényből.


Kislányom nagyon jól érezte magát minden percben, melyet a tanyán töltött.
Arca kivirult, piros-pozsgás lett, rengeteget nevetett, nagyokat sétált Papával. Szinte egész nap kint volt. A friss, éles levegő jót tett az étvágyának is. Termetét meghazudtoló mennyiségeket tolt magába, nagy örömömre. Esténként annyira fáradt volt, hogy szó szerint elájult.
Hazaérkezvén Papijának nem győzte elmesélni élményeit. Nagyon sokat tanult ismét a természetről, az állatokról.
Lelkesen és izgatottan várja, mikor látogatjuk meg ismét Papáékat.

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!