Pelmenyi, adaka-baga és a többiek

A szombat reggeli sokkal kezdeném.
Hétvégén Papika szokott elmenni vásárolni. Így történt ez most is, viszont régen láttam annyira feldúlt arcot Nála, mint szombaton reggel, a vásárlásból megérkezvén. Feltörték a kocsit. Kitépték a zárat. A szalonba nem jutottak be, szerintem megzavarhatta valami, vagy valaki az illetőt, illetőket.
Eredetileg úgy terveztük, hogy szombaton megcsináljuk a pelmenyit, de ezt elhalasztottuk vasárnapra. Ennivaló volt készen, így nem okozott gondot a csúsztatás. Az volt az első, hogy a kocsit biztonságba helyezzük, míg a szerelőnk hazaérkezik teleléséből, ami még kb.másfél hét. 11 óra magasságában a helyzet megoldódni látszott. Babuval mi lementünk egy kicsit a levegőre. Neki jót tett egy kis levegőzés, én meg lehiggadtam a reggeli ijedtség után.

Babu varázsolt. Két napja varázsolgat, hol ezt, hol azt. A menő varázsszó az abraka-dabra, ami az ő szájából így hangzik: adaka-baga. Nekem tetszik!

Persze azért ebédet is készítettünk: Borsos sült csike:
Pénteken csináltam húslevest, amiben megfőztem 3 csirkecombot. Ezeket a combokat borsoztam, majd kevés olajon megpirítottam. Készítettem mellé egy kis burgonyapürét és ecetes uborkával fenséges vacsorát tálaltam Papikának, mivel Ő csak este eszik főtt ételt. Nekünk isteni volt ebédre, frissen.

Bár a csirkéről mindig lehúzom a bőrt, most nem tettem, mert így lesütve, nagyon szereti Papi. A burgonyapüréhez a sárga krumplit vettem, mert abból lehet igazán mennyei pürét készíteni. Lisztesre fő, enyhén édeskés íze van.

Közben Babu, ahogy felértünk, rögtön bement a szobájába. Nagyon csendben volt, így néhány perc után, gondoltam meglesem, mit is csinálhat. Éppen a lovacskáit itatta és beszélgetett:
" Itt jan az ijájujuk, inni szognak, utána lefeszés!"
Fordítás: Itt van az innivalójuk, inni fognak, utána lefekvés!
Amikor meglátta, hogy az ajtóban leskelődök, megkért, hogy a bokájánál fogva lógassam fel. Valami miatt most nagyon tetszik Neki ez a dolog. Eddig félt ettől, nem is engedte, hogy így hintáztassuk. Miután kétszer meghimbáltam, kérte, hogy még egyszer tegyem meg. Nem nagyon akarózott, de miután azt mondta, hogy:
"Nagyika szakállára, ez tök jó!", nem bírtam ellenállni. Sem a nevetésnek, sem a kislányom kérésének.
Elképzelni nem tudtam, hogy honnan jött ez a beszólás, míg nem megnéztem délután Vele az Így neveld a sárkányod c. mesét. Abban mondták többször, hogy ennek, vagy annak a szakállára.
Nagyon helyes, ahogy utánoz másokat, alkalmaz egy-egy szót, mondatot a saját közegében.
Most már gyakran Ő olvas nekem mesét.

Múlt héten vasárnap délután jöttek át a barátnőmék megköszönteni Babut. Akkor hoztak egy nagy adag fánkot, mert nagyon szereti a kicsi. Természetesen a kapott fánkok nem érték meg a másnapot.
Már akkoriban szó volt arról, hogy sütünk itthon, csak a szülinapi torták, édességek elfoglalták a helyet.
Míg szombaton délben a kis család aludt, én a korábban bekevert és megkelesztett fánkokat kisütöttem. Nagyon finom lett. Babu ébredés után, kettőt gyorsan be is tolt szeder-lekvárral. Mivel elég sok fánk lett volna, kelesztés előtt megfeleztem az összedolgozott tésztát és az egyik felét a fagyasztóba tettem. Legközelebb, ha fánkot lesz ehetnékünk, csak előveszem, ahogy olvad, úgy szépen meg is kel.
Kukoricás fánkot készítettem a következő recept alapján:
50 dkg liszt (40 dkg. finomliszt, 10 dkg. kukoricaliszt)
3 dkg élesztő
5 dkg margarin
3  tojás sárgája
3 dl tej
1 evőkanál  rum
csipet só
2 ek porcukor
napraforgó olaj
A lisztet összekeverjük a porcukorral, közepébe mélyedést készítünk, és beleütjük a tojások sárgáját. Hozzáadjuk a tejben felfuttatott élesztőt, csipet sót, rumot. Lágy tésztát kapunk. Amikor összeállt, hozzáadjuk az 5 dkg olvasztott margarint. Jól ki kell dolgozni. Duplájára kelesztjük. Amint megkelt a tészta, kb. 2 cm vastagságúra nyújtjuk. Kiszaggatjuk (én whiskys pohárral szaggattam), hagyjuk még pihenni kevés ideig. Közben az olajat felforrósítjuk, és lehet kezdeni a sütést. Közepes lángon sütjük, az első felét lefedve. Fontos, hogy az a fele kerüljön az olajba  először, amelyik pihentetésnél a teteje volt.

Anyósomék kertjében hatalmas szeder-bokor van, amiről a gyümölcsöt tavaly megkaptam. Az abból készített szederlekvárral fogyasztottuk el a fánkokat. Ha egy módom lesz rá, idén is készítek ilyen lekvárt, nagyon kelendő nálunk. Babu egymagába képes egy kisebb üvegnyit bekanalazni.


A vasárnapunk így indult:

Papika és Babu meséztek reggeli közben. Én addig a konyhában előkészítettem mindent a pelmenyihez:
70dkg. darált pulykacombhoz kevertem egy teáskanálnyi sót és borsot, valamint 3-4 nagy gerezd, átnyomott fokhagymát.
Meggyúrtam a tésztát, amit 1 kg. lisztből, egy tojásból, teáskanálnyi sóból és kb. 5dl. meleg vízből állítottam össze.

Elég kemény meccs volt, mire simára gyúrtam. Egy idő után ketté választottam, így könnyebb volt vele dolgozni.
Vett itthonra Papika Munkácson egy pelmenyi készítő formát, ezzel gyorsabban haladunk:

Nem tudom, hogy itthon lehet-e ilyet kapni, én még nem láttam. Mi ezzel csináljuk, de megmutatom, hogyan lehet eme ketyere nélkül is elkészíteni a pelmenyit.
Ha alaposan, simára gyúrtuk a tésztánkat, kis darabot letépünk belőle, azt kb.3-4 mm vastagságúra nyújtjuk.

Segítséget is kaptunk, Babu személyében:

A kinyújtott tésztát ráhelyezzük a pelmenyi formánkra, rányomogatjuk kicsit a kezünkkel. Így láthatóvá válnak azoknak a szögletes formáknak körvonalai, melyek közepébe kiskanállal kevés húst teszünk.

Az előző tésztamennyiséghez hasonlót kinyújtunk és a hússal megrakott formára tesszük:

Ezt követően a nyújtófát többször átgörgetjük a megrakott formán. A nyomás hatására a forma elvágja a tésztát. A fölös tésztát körbe levesszük a formáról, majd a kész pelmenyit kinyomjuk a formánkból.

Igazából ezzel készen is volnánk, már csak a főzés marad, melyet sós vízben végzünk. Ahogy a tészta megfőtt, kivesszük a vízből, teszünk rá vajat, kevés ecetet és minden egyes tésztát alaposan "megjáratunk" a villánkkal az esetes vajban. Ettől a "járatástól" szépen, lassan mártás sűrűségű lesz a vaj és az ecet elegye.
De nézzük meg, hogyan készítsük el a forma nélkül. Egy közepes méretű korongokat vágunk ki a kinyújtott tésztánkból, amelyekre a bekevert húst tesszük:

Ezt a korongot kissé meghúzogatjuk minden irányba a kezünkkel:

Miután ráraktuk a húst, félbehajtjuk:

A félkör két végét összenyomjuk, így egy sapka-formát kapunk:

A széleit alaposan nyomkodjuk össze, hogy főzéskor a tészta ne menjen szét.

Nagyon ízletes étel. Hasonlít a tortellinihez. A töltött tészta szinte nemzetiség ételei között megtalálható és minden nemzet a saját találmányának tekinti. A végeredményt illetően ez teljesen mindegy szerintem.
Másfajta töltelékkel is próbálkoztunk már: sajttal, sonkával, sajtszósszal, bolognaival és mind nagyon finom volt. De az igazi pelmenyi a fent leírt töltött tészta az ecetes-vajas tunkolással. Ha tehetitek, próbáljátok ki.

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!

Farsangi dekoráció, meleg tea és kukoricás keksz.

Bár ragyogó, napsütéses idő van odakint, a meleg szobát még melegebbé meghittebbé szerettem volna tenni. Délelőtti sétánk alkalmával, szedtünk Babuval néhány örökzöldet, amiből oázist készítettünk. Volt egy-két üres kaspóm, amibe oázist raktam , ebbe szúrtam a növényeket, illetve a gyertyát is, melynek aljába vastagabb drótot szúrtam egy kis melegítés után.

Persze a szemüvegkészítést sem hagytuk abba. Készítettünk egy nagyon-nagy szemüveget fekete kartonból, melyet aztán akril festékkel, csillámporral díszítettünk.

Készítettünk még több, kisebb szemüveget, melyet ide-oda kiraktunk a lakásba, konfetti-szalaggal, hogy igazi farsangi hangulat legyen. A zord hideget egy kis vidámsággal ellensúlyoztuk.

Ha már a hidegnél tartunk! Mindenhonnan azt hallom, hogy jön az influenza és egyre többen betegednek meg. Íme egy nagyon jó immunerősítő tea, melyet kislányomnak is nyugodt szívvel adok és még finom is:
Vettem egy gyógynövényboltban szárított ginsenget  , melyből 10 szeletet egy órán át főztem másfél liternyi vízben. 50 perc elteltével tettem bele egy mogyorónyi gyömbért, majd miután lezártam a gázt a tea alatt, tettem bele 2 filter zöld- és 2 filter fehér teát. Amikor kb. 80 fokra visszahűlt, tettem bele hideg áztatással készített csipkebogyó-teát, ezt mind ízesítettem citrommal, mézzel.
Babukám is és én is nagyon szeretjük. A ginzengnek különösebb íze nincs, a teánk nagyon ízletes, kellemes ital lesz. Bátran próbáljátok ki, jót fog tenni.

Babu természetesen ma is hozta a formáját. Ismét nagyon jó, szófogadós napja volt. Sőt!!!
Minden anyuka tudja, hogy a gyermeke elsősorban őt utánozza. Nálunk is ez a helyzet. Elég sokszor használom azt a szót, hogy "természetes", "így természetes".
Valamit nagyon elkezdett magyarázni, hogy megértesse velem, mit is akar mondani. A gondolatát ezzel fejezte be:
"Ilyen a tejmészetem".
Nagyon szeretem hallgatni, ahogy csacsog. Most már a játékaival is beszélget. Dorgálja őket, megdícséri, simogatja (főleg a lovacskáit). Az állatkákat minden reggel megeteti, a lovacskákat kihajtja a legelőre, hogy szaladgálhassanak, vizet ad nekik. Este mindenkit visszavisz a helyére, "lefektet", jó éjszakát kíván nekik. Nagyon gondoskodó.
Már második este csinálja azt, hogy a szobában történő levetkőzés után, ahogy a ruháit felkapva, vinném a fürdőbe, elveszi tőlem azokat és azt mondja:
"Ne cipekedj, Mami, én jiszem! Iszojúj nehéz!"
Aztán kezében a szennyes ruhákkal, a kis fenekét rázva szalad tusolni.
A tisztálkodás végeztével, köntösben a mosógépen állva, kiabál Papijának:
"Papi! Szózák!!!"
Akkor bejön Papi a fürdőbe, karjaiba veszi a kislányát, alaposan megnézik magukat a tükörben, majd nyugtázzák, hogy Babu egy gyönyörű kislány.

Elkészült Anikó szülinapjára a dekorüveg, amibe a meglepi kekszeket tettem.

Ebben egy Aldiban vásárolt instant kávé volt, melynek leáztattam a papírját. Dekorgumiból készítettem rá a mintákat, amiket kisebb-nagyobb, színes kövekkel és dekortollal egészítettem ki. Nekem van itthon pár ilyen üvegem, amikben aprósüteményeket tartok.
Anikónak egy roppant egyszerű, de annál ízletesebb kekszet készítettem, melyet a kislányom nagyon szeret.
Kukoricás keksz:

hozzávalók: 25 dkg. kukoricaliszt, 10 dkg. növényi vaj, 8 dkg. nádcukor
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Elkeverjük a lisztet, a vajat és a cukrot. Én most is hideg vajjal dolgoztam, belereszeltem a reszelő legkisebb lukú oldalán a vajat a lisztbe, belemértem a cukrot és alaposan elmorzsoltam. Fokozatosan hozzáadtam másfél-két deci vizet. Lágy, nem folyós tésztát kaptam, melyet nyomózsákba tettem és különböző formájú darabokat nyomtam a sütőpapíros tepsibe. 10-15 perc alatt megsütöttem.

A kekszet bármilyen ételallergiában szenvedő fogyaszthatja, mivel sem tojást, sem tejet, tejterméket, sem glutént nem tartalmaz. Ha nincs semmilyen allergiánk, a növényi vaj helyett használhatunk teavajat.
Babu nagyon szereti, pillanatok alatt képes egy tepsivel megenni belőle. Ez volt az első keksz, amit adtam Neki annak idején. Gyorsan elkészül és pikánssá lehet tenni egy-egy reszelt narancs-, vagy citromhéjjal, egy kis vaníliás cukorral, vagy valamilyen természetes aromával.
Remélem, Anikóéknál is sikert arat.

Holnap, szombat lévén, itthon lesz Apa is. Nagy munkába kezdünk, ugyanis pelmenyit fogunk készíteni. Ez egy kárpát-aljai  népi étel: fokhagymás hússal töltött tészta. Olyasmi, mint a ravioli. Minden lépésről-lépésre leírok, lefényképezek Nektek. Nem bonyolult, de kissé időigényes, viszont a végeredmény kárpótol.
A férjem szülei mai is Munkácson élnek, onnan "hozta" Apa ezt a receptet.

Legyen ez a végszó a legközelebbi viszont-olvasásig!

Torna, rizsgolyók és csülök.

Tegnap nagyon pörgős napunk volt. Korán, reggel fél6-kor keltünk. A szokásos reggeli teendők után, egy kicsit lementünk sétálni, mert tudom, hogy így hamarabb elalszik Babu. Kellett is az alvás, hisz ha kedd, akkor torna.
Még nem volt olyan kerek, teljes napunk, mint a tegnapi. Szót fogadott, kedves volt, egyszer sem hisztizett, a tornán pedig mindent úgy csinált, ahogy kellett, ahogy Orsi néni mondta. Külön meg is lett dicsérve egy matricával.

Délelőtt azonban még szerzett nekem egy kis meglepetést. Amíg melegítettem az ebédet és terítettem, addig Babu olvasott nekem egyik kedvenc könyvéből. Annyira aranyos volt.

Nekünk volt ebédünk, apának azonban készítenünk kellett valami finomságot. Ez az étel pedig a csülök pékné módra volt:
Vettünk egy kisebb csülköt, amit alaposan megmostunk, átpörzsöltünk, majd sós, vega-mix-es vízben megfőztük.

A csülköt áttettük egy hőálló tálba, majd karikára vágott burgonyával és hagymával körberaktuk, melyeket megsóztunk. Egy kicsi főzőlevet öntöttünk rá, fóliával lefedtük és betettük a sütőbe.

Amikor megpuhult a krumpli, öntöttünk rá kb. fél doboz sört és visszatettük a sütőbe, de már fólia nélkül.
Nem sokkal később, amikor a krumpli  kapott egy kis színt a sörnek köszönhetően, kiszedtük egy tálba a csülök mellől, majd a csülköt visszatettük még pirítani. (Ha közben a sör elillanna a csülök alól, öntsünk még egy keveset alát, hogy locsolgatni tudjuk vele.) Egyszer-egyszer meglocsolgattuk még a sörrel, majd amikor már szép, pirosra sült, kivesszük. És kész is.

A sült krumplival és hagymával együtt tálaljuk.
Ezt apa tegnap este természetesen mindet megette, így mára egy olyan dolgot készítettem köretként az oldalas mellé Neki, amit eddig még nem. Tegnap a nagy nézelődés közepette ráakadtam egy egyszerű, de nagyszerű receptre, maradék rizsből.
Én vasárnap, a sült halhoz készítettem rizst, abból maradt még egy kevés. Én mindenhez jázminrizst használok. Tudom, hogy nem olcsó, de mi ezt szeretjük. Babu képes egy nagy tányérral, minden nélkül megenni belőle.
Tehát amit ma készítettem apának köretként, nekünk főételként:
Fűszeres-sajtos rizsgolyók:
A maradék rizshez reszeltem egy kis trappista sajtot, tettem bele egy tojást, egy gerezd átnyomott fokhagymát, kevés petrezselyemzöldet. Ezeket alaposan összekevertem, majd vizes kézzel, közepes gombócokat formáltam, amiket bepaníroztam, majd forró olajban kisütöttem. Mennyei étel.

Azért, hogy a lisztérzékenységem miatt én is megehessem, magamnak néhány gombócot paprikás kukoricalisztbe forgattam, úgy sütöttem ki. Ez lett az én ebédem:

Babukámnak is nagyon ízlett, 4 gombócot meg is evett gyorsan.
Nagyon finom lett, biztos, hogy máskor is fogok ilyet készíteni. Gondoltam, meg lehet bolondítani majd egy-egy valamilyen zöldséggel: répa, hagyma, póré, zeller, cukkini. Ha már sajtot reszeltem bele, sajtmártást készíteni mellé. Ki fogom próbálni!

Pénteken lesz egy kedves ismerősöm születésnapja. Sokat gondolkodtam mit készítsek Neki, mivel lepjem meg, aztán arra jutottam, hogy készítek Neki kukoricás kekszet, amit egy szépen feldíszített üvegbe teszek. Vettem mellé egy szép nárciszt, mert nagyon szereti a virágokat.
Persze, aki ismer, tudja, hogy nem tudom tartani a szám, elmondom a meglepiket. Persze ezt is elmondtam Anikónak, mert-magamból kiindulva- nem szeretem, sőt utálom a meglepetéseket.
Az apróbb részletek lesznek a meglepetés elemei: az üveg-dekoráció, maga a virág és a keksz.j Ami nem meglepi, az az, hogy saját készítésű kekszet kap, valami szép tartóban.
A dekorációt már ma elkezdjük, holnap elkészítjük Babuval a kekszet. Pénteken este adjuk át az ajándékot.
A részleteket meglátjátok.

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!

Hidegtál és a szülinapi buli!

Babu egyre több olyan személyiséget utánoz, amelyek valami miatt nyomott hagytak Benne egy-egy meséből. A mostani, legkedveltebb meséje a Notre-dame-i toronyőr. A mese második részében a női főszereplő egy fiatal lány, aki kötéltáncos szeretne lenni. A mese elején az egyik jelenetben gyakorol.
A születésnapi előkészületek egyik napján, két kavarás között hangos kiabálás hallatszott ki Babu szobájából:
"Höjeim és Ujajim! Én jadok Babu! Köteles!
Mivel nem értettem minden szót, rohantam a szobába, hogy mi történhetett. A következő látvány fogadott:

Babukám az előbb említett jelenetet játszotta el a rendelkezésére álló eszközökkel, szinte szóról-szóra visszamondva azt. A kis drágám!
Megnyugodva mentem vissza a konyhába, hogy folytathassam az előkészületeket.
Kétféle sonkatekercset készítettem, fűszeres sajtgolyókat. Legalábbis ezt terveztem, de másként alakult egy pár dolog a végeredményt tekintve.
Arra gondoltam, hogy hidegtálat készítek. A vendégek zöme úgyis délelőtt érkezik, akkor senkinek nem esik jól, ha-csak illendőségből is- asztalhoz van kényszerítve, hogy főtt ételt egyen.
A hidegtálat elkészítem, rakok mellé tányérokat, evőeszközöket és mindenki akkor eszik és azt, amihez kedve van, ill.amit az asztalon talál.
Fűszeres sajtgolyókat szerettem volna és kétféle sonka-tekercset. Egy hagyományos tormakrémes tekercset, valamint egy zelleres-almás tekercset.
Hozzáláttam.
Fűszeres sajtgolyók:
25dkg. mascarpone, 25dkg sovány túró, 5 dkg reszelt trappista, 4 gerezd fokhagyma, só, bors
a pirításhoz pirított szezámmag, reszelt füstölt sajt, petrezselyemzöld, pirospaprika

A recept szerint a hozzávalókat elkeverve, vizes kézzel golyókat kell formálni, majd azokat beforgatni az előkészített alapanyagok bármelyikébe.
Az adott recept szerint elkészített massza annyira lágy volt, hogy lehetetlen volt bármit is formázni belőle. Akár vizes kézzel próbáltam, akár szárazzal, nem ment. A másik,  hogy annyira fokhagymás lett, hogy még én sem tudtam enni belőle, pedig én aztán nagyon szeretem is és bírom is a fokhagymát.
A következőt tettem: lefeleztem a krémet.
Egyik felébe tettem még mascarponét, petrezselyemzöldet, kicsi pirospaprikát, medvehagymát és alaposan elkevertem. Ebből nyomózsák segítségével kisebb halmokat tettem a hidegtálra, mintegy dekorációként. Valamint egy kisebb tálba külön is tettem az asztalra. Pirítósra kenve, teával, mennyei csemege.
Kislányom így jellemezte:
"mejjei manna" Mami!
A másik felét egyelőre a fagyasztóban tartom, de már konkrét tervem van vele.

Tormakrémes sonkatekercs:
10 szelet téglalap alakú gépsonka, 18 dkg. vaj, vagy Rama, 4 csapott evőkanál liszt, ízlés szerint reszelt torma, 2 dl. főzőtejszín, 2 dl. tej, só, fehér bor, a fényezéshez aszpik
8 dkg. vajat megolvasztunk, beletesszük a lisztet, melyet fehéredésig kevergetünk benne. A tűzről félrehúzva a hideg tejjel és tejszínnel csomómentesre keverjük. Visszatéve a tűzhelyre, besűrítjük. Sóval, borssal ízesítjük.A maradék vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a kihűlt besamelt, valamint a reszelt tormát (ízlés szerinti mennyiséget). Krémesre keverjük robotgéppel. Megtöltjük a sonkaszeleteket, felgöngyöljük. A tormakrémből hagyjunk annyit, hogy a tekercsek végeire habzsákból rózsákat tudjunk nyomni.
Készíthetünk majonézes salátát, amelyre rárakhatjuk a tekercseket. Végül aszpikkal átfényezzük.

Én nem fényeztem. Nagyon finom lett a tormakrém, biztos, hogy máskor is elkészítem. Nekem 20 szelet sonkám volt itthon, és még így is maradt krémem. Én nem töltöttem nagyon vastagra a sonkákat. Ez is persze ízlés kérdése.

Nagyjából ilyen lett az asztalunk.
Az almás-zelleres tölteléket is elkészítettem, de az annyira rossz volt, annyira nem ízlett, hogy nem használtam fel.
Készítettem egy kis francia-salátát, tettem az asztalra olyan sütiket, amit a kukactortához tartoztak, csak nem szórtam be színes cukorkákkal,citromos muffint, ami a kukactorta tésztájából lett lelopva, beízesítve egy kis reszelt citromhéjjal, citrom-aromával, valamint házi krémest, amit nagyon szeret az egész család.

 Krémes:
25 dkg. liszt, 150 g. vaj, 1 tojás, 1 ek. ecet, 100 ml. tejföl, csipet só.
A hozzávalókat gyúrjuk össze alaposan, majd pihentessük a hűtőben 1-2 órát. A kihűlt tésztát kétfelé szedjük, egy nagyobb tepsi hátulján, sütőpapíron megsütjük az első, vékonyra nyújtott lapot. A második lapot nagyon óvatosan, a tésztát nem átvágva(!), bevagdossuk kockákra, hogy könnyebb legyen szeletelni. Így tesszük a sütőbe és 165 fokon 20-25 percig sütjük. Ne legyen nagyon barna, mert akkor nem puhul meg.

KRÉM:
4 tojás sárgája, 17 dkg. cukor, 2 ek. liszt, fél l. tej, vanília
A 4 sárgáját a cukorral habosra keverjük.  2 ek. lisztet először kevéske tejjel csomómentesre kidolgozzuk. A többi tejet fokozatosan adagoljuk hozzá. Összekeverjük a cukros sárgákat a lisztes tejjel, teszünk bele 4-5 csepp vanília aromát. Igen lassú tűzön, folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. 2 tojás fehérjét ( de ízlés szerint akár mind a 4 fehérjét is) kemény habbá verjük, majd a már besűrűsödött, de még a tűzön lévő krémhez keverjük, még 1-2 percig folyamatos, óvatos kavargatás mellett tovább melegítjük.
A kész krémet a kisült tésztalapra kenjük, rátesszük a bevagdosott lapot, ha kihűlt a krém megszórjuk porcukorral.

Ilyen lett a krémes. Aki a magas, habosabb krémest szereti, beleteheti mind a 4 sárgából leválasztott fehérjét habbá verve, de ha van a fagyasztóban fehérje, még azt is. Mi nem nagyon szeretjük a habos változatot, ezért teszek bele kevesebb fehéret.

Ez volt a menü a szülinapon.
Szombaton jött a vendégsereg első hulláma Nagyikával, Keresztmamiékkal, Nagybácsival és természetesen a legnagyobb kedvenccel, Lili-kutyussal.

Az én kicsi, 3 éves kislányom nagyon boldog volt. Mosolygott, kiabált, ugrált és produkálta magát. Leginkább a kukac tortára várt, minden percben azt emlegette. Aztán egy idő után, mikor már teljesen elfogyott a türelme, megállt a nagyszoba-ajtóban, onnan kiabált be mindenkinek:
"Héj, sáccok, gyejtek máj kukac tojtát enni!"
Ezen mindenki jót mosolygott és persze kivonultunk, hogy meggyújtsuk a tortáján a gyertyát. Olyan boldog volt. Annyira felemelő volt látni az örömét, lelkesedését. Nem csak akkor, amikor meggyújtottuk a gyertyát, hanem végig, az előkészületek folyamán.
A látogatók már haza, mi pedig lefekvéshez készülődtünk, amikor kopogtak. Viki szomszédunk jött, hogy megköszöntse Babut. Nézzétek mit készített Neki:

Nagyon szupi, nem? Majd elkérem a receptet és leírom. Nekem nagyon tetszik. Igazán kedves volt Tőle.

A következő vendégsereg vasárnap délelőtt érkezett. Tötöék (Tőzsér nagypapa és Zsuzsa mama) érkezését lázas várakozás előzte meg. Ahogy reggel kinyitotta a szemét Babu, első szava ez volt: "Tötöék?" Annyira lázban volt a kicsi, hogy semmivel nem tudtam elvonni a figyelmét. A kis, fehér fellépőkéjét magával rángatta a konyhaablakhoz, percenként felállt, hogy kinézhessen az ablakon, megérkeztek-e már a nagypapáék. Velük is meggyújtottuk a gyertyát a tortán és végre megkaphatta a kukac fejét! Így ette:

Jött egy kis csendes pihenő, aztán érkeztek a barátnőmék, Katáék.

Annyi szép ajándékot kapott Babu, hogy estére már teljesen felpörgött. Be nem állt a kis szája (a barátnőm szerint ebben rám hasonlít-nem is tudom miért mondja ezt!!!!), ráadásul olyanokat mondott, hogy még nekem is elállt a lélegzetem.
Megállt a konyha közepén akkor, amikor mindannyian kint voltunk, Katáék felé fordult, karját kicsit előrenyújtotta, tenyerét felfelé fordította és ezt mondta szó szerint:
" Mondtam Maminak nem jadok pajaszt, nem jadok buta, meg ilyenek."
Ennyire jól sikerült a szülinap. Mozgalmas, pörgős hétvége volt, de telis tele olyan élményekkel, amikért érdemes volt pörögni.
Nincs annál jobb, szívmelengetőbb érzés egy anyának, amikor azt látja, hogy a gyermeke boldog, kacag, és hogy annyian szeretik, amennyien a Babut szeretik.
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki gondolt a kislányomra a születésnapja alkalmából!

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!

Születésnapi kukac torta!

Azt sem tudom, hol kezdjem!
Először is nagyon boldog születésnapot kívánok az én drága 3 éves kislányomnak, aki a "születetésnapja" minden pillanatát nagyon élvezte és még élvezi, hiszen ma délelőtt jött az első vendégsereg, aki megköszöntötte.
Először is a torta! Nem tudom, honnan jött Babunak az, hogy kukakc-tortát kérjen, de kukac-tortát kért. Én meg megígértem Neki, hogy elkészítem.
Ilyen lett a végeredmény:

Kezdjük az elején!
Kukac-torta:
Első lépésként, dupla adag alapmuffin-t csináltam. Én az alap adag receptjét írom le, melyet a www.nosalty.hu oldalon találtam, a legegyszerűbb muffin név alatt, B.Andi által közzétéve. Ez úton is nagyon köszönöm Neki, tényleg nagyon jó és egyszerű recept:
2 bögre liszt, 1 bögre cukor, 1 bögre tej, 0.5 bögre olaj, 1 tojás, 1 cs. sütőpor.
A lisztet és a sütőport elkevertem, majd a többi hozzávalót hozzátéve, alaposan, csomómentesre elkevertem.

Sokáig tépelődtem, miből legyen a kukac teste. Láttam egy verziót a neten, de az nem igazán nyerte meg a tetszésem. Én tényleg gyűrűs jellegű, többszínű, vidám tortát akartam a kicsi lányomnak. Mert megérdemli!
Jártamban-keltemben ráakadtam egy szilikon sütőformára, mely félkör alakú formákat adott. Ez kellett nekem! A kukac fejét egy nagyobb, porcelán tálban sütöttem meg, melyet természetesen olajoztam, liszteztem.

 

Ez a szilikonforma volt életem első ilyen formája, de nem az utolsó! Szerintem a legjobb dolog a sütéshez! Egyszerűen fantasztikus! nem ég bele, nem ragad oda, könnyen kezelhető! Mindenkinek ajánlom!

Szóval megsütöttem a muffin tésztát ezekben a formákban.
A krémeken gondolkodva tudtam, hogy citromos és csokis krém az, ami mindenkinek ízlik. Így ezt a két krémet készítettem:
Csokoládé-krém:
4 kettéválasztott tojás
4 púpős evőkanál cukor
25 dkg. étcsokis tortabevonó (én az Aldis Bella gyártmányút használtam)
4 dl. habtejszín
Gőz fölött megolvasztjuk a csokit. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, a fehérjét és a tejszínt kemény habbá verjük.
A cukros tojásokhoz először a csokit keverjük, majd szépen, óvatosan a habokat. A krémet hűtőbe tesszük 1-2 órára és csak teljesen hidegen kenjük a süteményre, vagy akár tortára. Pohárkrémként is fogyasztható!

Én egy éjszakát hagytam a hűtőben, könnyű volt vele dolgozni. Maga a krém is könnyű állagú, nem túl édes. Arra viszont figyeljünk, hogy a tojások semmilyen hőkezelésnek nincsenek kitéve, ezért mindig hűtőben legyen és gyorsan fogyasszuk el. A fent leírt mennyiség egy nagy keverőtálnyi lett. 

 Babukám így nyalagázta ki a cukros-tojásos tálból a maradékot.
Rájöttem, hogy amikor  süteményezünk, Babu sokkal hasznosabb, mint egy mosogatógép. Energia-takarékos, nem fogyaszt áramot, mosogatószert, vizet, az edények mégis tisztán kerülnek ki a keze alól. az már egy másik kérdés, hogy Ő maga a nyalaga végére tiszta ragacs. De ez bele kell, hogy férjen.
A csokis krém nyalagázása pontról-pontra:

Bocsi, az utolsó két kép, a krémes kész krémjének éltüntetése az edény faláról.




Egy nagyon érdekes citromkrémet találtam a www.jajdefinom.blogspot.com 
oldalon, lemon-curd néven. Nem bántam meg a döntésem. Ilyen friss, üde, nagyon könnyű citromos krémet még nem ettem. A csokoládé-krémhez hasonlóan ez is fogyasztható pohárkrémként is.

Citrom-krém:
Elkészítjük az alapot, a lemon curd-ot:

4 citrom leve, héja
15 dkg. cukor
5.6 dkg. vaj
3 tojás

Egy nagyobb tálba belereszelem a citromok héját, ráfacsarom a levüket, belemérem a cukrot.  Gőz fölött, kézi habverővel összeolvasztom, majd mellérakom a felkockázott vajat. Folyamatos kevergetés mellett olvasztom a vajat is. Leveszem a gőzről, megvárom, míg szoba-hőmérsékletűre hűl és belerakom a tojásokat. Kézi habverővel jól elkeverem, majd visszateszem a gőz fölé és összesűrítem (kb.10-15perc). Folyamatosan keverem!!!
Ha kész, két részre osztom.  A süteményhez való adaghoz 30dkg. mascarponét és 2 dl.tejszínt keverek. Robotgéppel egyneműsítem. 

Én a másik felét  a fagyasztóba tettem, majd kitalálom, hogy mi legyen belőle.


Most már meg vannak a kukac "gyűrűi", feje, a krémek.
A félkör alakú muffinokat kettévágtam, ahogyan a tortalapokat szoktuk. Egy muffint citromos krémmel kentem meg, egy másikat csokissal. Annyi "gyűrűt" készítettem így, amilyen hosszúra akartam a kukacot. Amikor összeraktam a "gyűrűket", úgy helyeztem egymás mellé, hogy a csokis és citromos ízűek váltsák egymást. A krém összetapasztotta az elemeket, így nem gurult szét, nem "mocorgott" a kukacunk.
 A "gyűrűket" színes gyöngycukorkákkal szórtam meg. A fejre csokiszemet raktam, a száját és a csápját (bár ez utóbbi a kukacnak nincs) marcipánból formáztam.

A legbabrásabb, a szórás volt. Most biztosan másképp csinálnám: az alaposan bekrémezett "gyűrűt" alulról villára szúrnám, meghempergetném a cukorkában. Gyorsabb, egyszerűbb.

Igazából már csütörtökön elkezdődött az ajándékozás. Egy nagyon kedves ismerősünk adta át először az ajándékát a kislányomnak. Nagyon szép "lolacsakás" (lovacskás)  és mondókás könyvet kapott, valamint egy hangszer-szettet, mely két katicás csörgőt és egy dobot tartalmazott.

Azóta Babu zenében utazik.
Üti-vágja, zörög-csörög. Olykor-olykor gyönyörű szemével rám néz és oktatón tudomásomra hozza:
" Ezt nem így fúúúúú, fújni kell, hajem üttti!! Tudod, Mami?"


A kedves ismerős édes, kicsi, Emmácska kislánya legközelebbi alkalomra basszusgitárt kap, mélynyomóval, hangfalakkal, mikrofonnal. Aztán had szóljon!!!!!


Legyen ez a végszó a legközelebbi viszont-olvasásig!