Székrekedés, pánik és speciális étrend

A péntek délelőtt maga volt a pokol számomra.
Reggel minden a megszokott módon indult. A mese végeztével Babukám szólt, hogy biliznie kell. Mikor még 10 perc után is hang nélkül ült, kezdett gyanús lenni a dolog. Megnéztem, mi történhetett.
Piros arccal, nagyon izzadtan kérte, hogy maradjak mellette, öleljem át.

Szegény kicsim, teljes kis testével még vagy 20 percig küzdött, miközben éreztem, hogyan szorít egyre jobban, hogyan fújtat és erőlködik. Iszonyatosan féltem, féltettem. Nem ok nélkül.
Könnyes szemmel, kivörösödött arccal, elfáradt testtel azt mondta, hogy "ennek semmi éjtelme Mami"!
No itt már pánikoltam.
Szegény kicsim minden maradék erejét összeszedve annyit még meg tudott tenni, hogy ami már megindult, azt kitessékelte, de nagyon szenvedett már. A többi részletbe, nem mennék bele, mert számomra maga volt a horror.
Telefon Dr. néninek, aki azt javasolta, gyorsan menjünk a Heim Pál Kórházba. Telefon Apának, aki lélekszakadva rohant haza és nyargalt fel a harmadik emeletre, hogy elvigyen bennünket.
A kórházban nagyon kedvesek voltak. Az információnál, a betegfelvételnél és persze a Dr.néni, aki megvizsgálta Babut.
Hazafelé már sokkal nyugodtabbak voltunk. Megkönnyebbülten, ellátva tanácsokkal, kenőcsökkel, gyógyszerekkel.

Persze egy-egy ilyen vizsgálat alkalmával nincs elég idő arra, hogy az ember jobban, alaposabban megismerje a páciens életét, hátterét, szokásait. Az édesanya is meghallgatja azokat az általános tanácsokat, amiket ilyenkor adnak a Dr.nénik- bácsik, de leginkább már- a síró gyermekével a karjában- kimenne a rendelőből, hogy a pici is hamar megnyugodjon. Így volt ez velem is.
A Dr. néni sok olyan dolgot mondott, amit szerintem minden anyuka tud: mozgás, kevésbé fogó ételek fogyasztása, popo lámpázás .......
Mellé természetesen jött a rengeteg, "igen nagy tudás-háttérrel rendelkező" embertől eredő jótanács, hogy mit tegyek, mit ne tegyek, mit adjak, mit ne adjak a gyermekemnek, mert ezzel, vagy azzal ez történt, Ő tudja, meg ezt is hallottam és valahol olvastam,...... és még sok hasonló.
Lehet, hogy jót akarnak, de a szülőknek épp elég ilyenkor megbirkózni az ijedtséggel, a beteg, szenvedő gyermekük látványával.
 
Mindenki olyan embertől fogadjon meg tanácsot, akinek a szaktudásában megbízik és akitől konkrétan kért azt! Ha valakinek olyan jó gyermekorvos adatott meg, mint nekünk, akkor leginkább a kicsi orvosától, hiszen a kezelő orvos ismeri a gyermek kórtörténetét annyira, hogy tanácsot adhat, a rendelkezésére álló szaktudással.
Véleményem szerint egy intelligens ember nem ad tanácsot, ha nem kérnek Tőle. Az egy dolog, hogy a fennálló problémáról tájékoztatva van, de ez nem egyenlő a tanács kéréssel.

Mindenkinek-még azoknak is, akik csak olvasgatnak egészségügyi dolgokról- tudomásul kellene venni, hogy minden szervezet más. Minden szervezet másként reagál dolgokra. Minden szervezetre másként hatnak dolgok. Úgy ételek, italok, mint gyógyszerek, gyógyhatású készítmények és még sorolhatnám. Nem vagyunk egyformák, sem így, sem úgy, szerencsére.
Ilyen esetben például, van akinek a szilvalekvár segít, de van olyan is, akinek nem.
Van olyan gyerek, aki táblaszám eheti a csokit, ihatja rá liter szám a kakaót, nem lesz hasonló jellegű problémája.
Egy anyánál senki nem tudja jobban, hogy a gyermekének mire van szüksége, mi jó Neki, mire hogyan reagál.
Én ráadásul  táplálkozástant,  gyógynövénytant tanultam. Ezt összevetjük a mi Dr. nénink tanácsával, javaslatával és garantált a gyors gyógyulás!

Babu rendszeresen tornázik. Keddenként járunk egy nagyon kedves, nagy szaktudással bíró Hölgyhöz. Minden nap lent vagyunk a levegőn sétálva, mocizva, futkározva, olyan dolgot csinálva, amihez a kislányomnak kedve van. Esténként birok Papival vagy velem, ugrándozás (trambulin híján) az ágyon.
Azokat az ételeket, amelyek nagyon fogják a székletét, a lehető legritkábban adom Neki. Minden nap eszik levest, sűrűn készítek főzeléket. Csokit csak egy fajtát(Kinder) adtam, azt is  maximum 2 naponta egy picit, de ezután ennyit sem fog kapni.. A banánt ritkán ette, de ezután ennyiszer sem fogja. Kakaót naponta 2dl-t ivott, de ezután semennyit nem fog. A lehető legkevesebb kenyeret, tejterméket eheti.

A baj leginkább ott kezdődött, hogy Babukám sajnos örökölte tőlem ezt a hajlamot. S bár a fogó ételekből keveset kapott, tudván, hogy fognak, ez a kevés is elég volt ahhoz, hogy ekkora bajt csináljon.
Így most speciális étrendet állítok össze, mely elősegíti a belek perisztaltikus mozgását, könnyen emészthetőek és ezáltal nem okoznak gondot bilizésnél.
Természetesen azért Papinak a hagyományos ételeket készítem, Őt nem tudnám ilyen speciális ételekkel jól lakatni.

Ez volt ma Babu ebédje: Paradicsomleves betűtésztával:

Babu egyik nagy kedvence. A betűket vadássza, közben ismerkedik velük, tanulja a kiejtésüket.
Tötö papáék hoztak saját készítésű, 100%-os paradicsomlevet, ebből készítettem a levest.
Barna rizslisztből, kevés olajjal laza rántást készítettem, felöntöttem a paradicsomlével, adtam hozzá csipet sót, 2 evőkanál nádcukrot. Ahogy a leves felfőtt, szórtam bele betűtésztát, majd ahogy a tészta megpuhult, kevés ketchupot. Ezzel a ketchuppel olyan ízt csempészek a levesbe, ami felidézi bennem az általános iskolai menzán kapott levest. Isteni!


Magvas lecsó

Hagymából, paprikából, paradicsomból, kevés sóval egy alap lecsót készítettem, amit rúdmixerrel egyneműsítettem, ugyanis Babu nem eszi meg a paradicsom- és paprikadarabokat. A mixelt lecsó tetejét megszórtam kevés szezám- és lenmaggal.
A szezámmag nem csak izgalmas textúrát kölcsönöz az ételnek, hanem magas kálium, nátrium, foszfor, kalcium, magnézium, A-, E-,B1-, B2-vitamintartalommal bír. A lenmag számtalan jótékony hatással bír, melyről itt olvashatsz. Esetünkben a legfontosabb, hogy a székrekedés gyógyításában jelentős szerepet játszik.
Az ételt mindenféle allergiában szenvedő fogyaszthatja.


Papinak Nagyika rakott krumpliját készítettem:
A héjában, sós vízben megfőtt krumpliról leöntöm a levet és hagyom kihűlni. A tojásokat ugyancsak sós vízben főzöm, hogy ha kihűlt, könnyebben le tudjam szedni a héját.
Könnyebben lehet szeletelni a krumplit és karikázni a tojást, ha egy éjszakára hideg helyre tesszük a megfőtt alapanyagokat.
Én füstölt virslivel készítem a rakottast. A virslit felkarikázom, kevés olajon megsütöm, majd kiszedem az olajból. A visszamaradt zsiradékba pirospaprikát és vega mix-et keverek, majd egy nagy doboz tejfölt.

Egy hőálló tál aljára krumlit karikázok, arra csorgatok egy kis tejfölös szószt, majd a tojást karikázom, arra is csorgatok egy kevés szószt, jöhet a virsli, szósz-csorgatás, megint tojás, szósz-csorgatás, végül krumpli. A maradék szószt rácsorgatom, reszelt sajttal megszórom és mehet a sütőbe.

 A rakott krumpli egy olyan étel, amit nagyon sokféleképpen el lehet készíteni. Nekünk a Nagyikám-féle ízlik leginkább. Szaftos, mégsem túl vizes, a paprikás-vega mix-es- tejföltől szép színű és igen ízletes.
A képen látható nagy tálnyi mennyiséget Papika kétszeri étkezés alkalmával tünteti el.


Maradt meg főtt krumpli, abból készítettem májpástétommal töltött krumplit:

Amikor csirkemájat veszek, akad benne apróbb, szakadtabb darab, amit külön, zacskóba teszek, fagyasztóba dugom és ahogy összegyűjtök egy nagyobb mennyiséget, valamire felhasználom. Most pástétomot készítettem belőle:

A krumplik belsejét kikaparom.

A májdarabokat,a krumplik kikapart belsejét, 1 fej hagymát, 2 tojást, mustárt, sót, borsot, majoránnát cutterbe rakva, egyneműsítettem. Ha túl híg lenne a végeredmény, zsemlemorzsával lehet sűríteni.
A kapott masszát  krumplikba töltöttem, sajtot reszeltem a tetejére, olvasztott kacsazsírral kicsit meglocsoltam, hőálló tálban megsütöttem.

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!