Torna, rizsgolyók és csülök.

Tegnap nagyon pörgős napunk volt. Korán, reggel fél6-kor keltünk. A szokásos reggeli teendők után, egy kicsit lementünk sétálni, mert tudom, hogy így hamarabb elalszik Babu. Kellett is az alvás, hisz ha kedd, akkor torna.
Még nem volt olyan kerek, teljes napunk, mint a tegnapi. Szót fogadott, kedves volt, egyszer sem hisztizett, a tornán pedig mindent úgy csinált, ahogy kellett, ahogy Orsi néni mondta. Külön meg is lett dicsérve egy matricával.

Délelőtt azonban még szerzett nekem egy kis meglepetést. Amíg melegítettem az ebédet és terítettem, addig Babu olvasott nekem egyik kedvenc könyvéből. Annyira aranyos volt.

Nekünk volt ebédünk, apának azonban készítenünk kellett valami finomságot. Ez az étel pedig a csülök pékné módra volt:
Vettünk egy kisebb csülköt, amit alaposan megmostunk, átpörzsöltünk, majd sós, vega-mix-es vízben megfőztük.

A csülköt áttettük egy hőálló tálba, majd karikára vágott burgonyával és hagymával körberaktuk, melyeket megsóztunk. Egy kicsi főzőlevet öntöttünk rá, fóliával lefedtük és betettük a sütőbe.

Amikor megpuhult a krumpli, öntöttünk rá kb. fél doboz sört és visszatettük a sütőbe, de már fólia nélkül.
Nem sokkal később, amikor a krumpli  kapott egy kis színt a sörnek köszönhetően, kiszedtük egy tálba a csülök mellől, majd a csülköt visszatettük még pirítani. (Ha közben a sör elillanna a csülök alól, öntsünk még egy keveset alát, hogy locsolgatni tudjuk vele.) Egyszer-egyszer meglocsolgattuk még a sörrel, majd amikor már szép, pirosra sült, kivesszük. És kész is.

A sült krumplival és hagymával együtt tálaljuk.
Ezt apa tegnap este természetesen mindet megette, így mára egy olyan dolgot készítettem köretként az oldalas mellé Neki, amit eddig még nem. Tegnap a nagy nézelődés közepette ráakadtam egy egyszerű, de nagyszerű receptre, maradék rizsből.
Én vasárnap, a sült halhoz készítettem rizst, abból maradt még egy kevés. Én mindenhez jázminrizst használok. Tudom, hogy nem olcsó, de mi ezt szeretjük. Babu képes egy nagy tányérral, minden nélkül megenni belőle.
Tehát amit ma készítettem apának köretként, nekünk főételként:
Fűszeres-sajtos rizsgolyók:
A maradék rizshez reszeltem egy kis trappista sajtot, tettem bele egy tojást, egy gerezd átnyomott fokhagymát, kevés petrezselyemzöldet. Ezeket alaposan összekevertem, majd vizes kézzel, közepes gombócokat formáltam, amiket bepaníroztam, majd forró olajban kisütöttem. Mennyei étel.

Azért, hogy a lisztérzékenységem miatt én is megehessem, magamnak néhány gombócot paprikás kukoricalisztbe forgattam, úgy sütöttem ki. Ez lett az én ebédem:

Babukámnak is nagyon ízlett, 4 gombócot meg is evett gyorsan.
Nagyon finom lett, biztos, hogy máskor is fogok ilyet készíteni. Gondoltam, meg lehet bolondítani majd egy-egy valamilyen zöldséggel: répa, hagyma, póré, zeller, cukkini. Ha már sajtot reszeltem bele, sajtmártást készíteni mellé. Ki fogom próbálni!

Pénteken lesz egy kedves ismerősöm születésnapja. Sokat gondolkodtam mit készítsek Neki, mivel lepjem meg, aztán arra jutottam, hogy készítek Neki kukoricás kekszet, amit egy szépen feldíszített üvegbe teszek. Vettem mellé egy szép nárciszt, mert nagyon szereti a virágokat.
Persze, aki ismer, tudja, hogy nem tudom tartani a szám, elmondom a meglepiket. Persze ezt is elmondtam Anikónak, mert-magamból kiindulva- nem szeretem, sőt utálom a meglepetéseket.
Az apróbb részletek lesznek a meglepetés elemei: az üveg-dekoráció, maga a virág és a keksz.j Ami nem meglepi, az az, hogy saját készítésű kekszet kap, valami szép tartóban.
A dekorációt már ma elkezdjük, holnap elkészítjük Babuval a kekszet. Pénteken este adjuk át az ajándékot.
A részleteket meglátjátok.

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!