Hidegtál és a szülinapi buli!

Babu egyre több olyan személyiséget utánoz, amelyek valami miatt nyomott hagytak Benne egy-egy meséből. A mostani, legkedveltebb meséje a Notre-dame-i toronyőr. A mese második részében a női főszereplő egy fiatal lány, aki kötéltáncos szeretne lenni. A mese elején az egyik jelenetben gyakorol.
A születésnapi előkészületek egyik napján, két kavarás között hangos kiabálás hallatszott ki Babu szobájából:
"Höjeim és Ujajim! Én jadok Babu! Köteles!
Mivel nem értettem minden szót, rohantam a szobába, hogy mi történhetett. A következő látvány fogadott:

Babukám az előbb említett jelenetet játszotta el a rendelkezésére álló eszközökkel, szinte szóról-szóra visszamondva azt. A kis drágám!
Megnyugodva mentem vissza a konyhába, hogy folytathassam az előkészületeket.
Kétféle sonkatekercset készítettem, fűszeres sajtgolyókat. Legalábbis ezt terveztem, de másként alakult egy pár dolog a végeredményt tekintve.
Arra gondoltam, hogy hidegtálat készítek. A vendégek zöme úgyis délelőtt érkezik, akkor senkinek nem esik jól, ha-csak illendőségből is- asztalhoz van kényszerítve, hogy főtt ételt egyen.
A hidegtálat elkészítem, rakok mellé tányérokat, evőeszközöket és mindenki akkor eszik és azt, amihez kedve van, ill.amit az asztalon talál.
Fűszeres sajtgolyókat szerettem volna és kétféle sonka-tekercset. Egy hagyományos tormakrémes tekercset, valamint egy zelleres-almás tekercset.
Hozzáláttam.
Fűszeres sajtgolyók:
25dkg. mascarpone, 25dkg sovány túró, 5 dkg reszelt trappista, 4 gerezd fokhagyma, só, bors
a pirításhoz pirított szezámmag, reszelt füstölt sajt, petrezselyemzöld, pirospaprika

A recept szerint a hozzávalókat elkeverve, vizes kézzel golyókat kell formálni, majd azokat beforgatni az előkészített alapanyagok bármelyikébe.
Az adott recept szerint elkészített massza annyira lágy volt, hogy lehetetlen volt bármit is formázni belőle. Akár vizes kézzel próbáltam, akár szárazzal, nem ment. A másik,  hogy annyira fokhagymás lett, hogy még én sem tudtam enni belőle, pedig én aztán nagyon szeretem is és bírom is a fokhagymát.
A következőt tettem: lefeleztem a krémet.
Egyik felébe tettem még mascarponét, petrezselyemzöldet, kicsi pirospaprikát, medvehagymát és alaposan elkevertem. Ebből nyomózsák segítségével kisebb halmokat tettem a hidegtálra, mintegy dekorációként. Valamint egy kisebb tálba külön is tettem az asztalra. Pirítósra kenve, teával, mennyei csemege.
Kislányom így jellemezte:
"mejjei manna" Mami!
A másik felét egyelőre a fagyasztóban tartom, de már konkrét tervem van vele.

Tormakrémes sonkatekercs:
10 szelet téglalap alakú gépsonka, 18 dkg. vaj, vagy Rama, 4 csapott evőkanál liszt, ízlés szerint reszelt torma, 2 dl. főzőtejszín, 2 dl. tej, só, fehér bor, a fényezéshez aszpik
8 dkg. vajat megolvasztunk, beletesszük a lisztet, melyet fehéredésig kevergetünk benne. A tűzről félrehúzva a hideg tejjel és tejszínnel csomómentesre keverjük. Visszatéve a tűzhelyre, besűrítjük. Sóval, borssal ízesítjük.A maradék vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a kihűlt besamelt, valamint a reszelt tormát (ízlés szerinti mennyiséget). Krémesre keverjük robotgéppel. Megtöltjük a sonkaszeleteket, felgöngyöljük. A tormakrémből hagyjunk annyit, hogy a tekercsek végeire habzsákból rózsákat tudjunk nyomni.
Készíthetünk majonézes salátát, amelyre rárakhatjuk a tekercseket. Végül aszpikkal átfényezzük.

Én nem fényeztem. Nagyon finom lett a tormakrém, biztos, hogy máskor is elkészítem. Nekem 20 szelet sonkám volt itthon, és még így is maradt krémem. Én nem töltöttem nagyon vastagra a sonkákat. Ez is persze ízlés kérdése.

Nagyjából ilyen lett az asztalunk.
Az almás-zelleres tölteléket is elkészítettem, de az annyira rossz volt, annyira nem ízlett, hogy nem használtam fel.
Készítettem egy kis francia-salátát, tettem az asztalra olyan sütiket, amit a kukactortához tartoztak, csak nem szórtam be színes cukorkákkal,citromos muffint, ami a kukactorta tésztájából lett lelopva, beízesítve egy kis reszelt citromhéjjal, citrom-aromával, valamint házi krémest, amit nagyon szeret az egész család.

 Krémes:
25 dkg. liszt, 150 g. vaj, 1 tojás, 1 ek. ecet, 100 ml. tejföl, csipet só.
A hozzávalókat gyúrjuk össze alaposan, majd pihentessük a hűtőben 1-2 órát. A kihűlt tésztát kétfelé szedjük, egy nagyobb tepsi hátulján, sütőpapíron megsütjük az első, vékonyra nyújtott lapot. A második lapot nagyon óvatosan, a tésztát nem átvágva(!), bevagdossuk kockákra, hogy könnyebb legyen szeletelni. Így tesszük a sütőbe és 165 fokon 20-25 percig sütjük. Ne legyen nagyon barna, mert akkor nem puhul meg.

KRÉM:
4 tojás sárgája, 17 dkg. cukor, 2 ek. liszt, fél l. tej, vanília
A 4 sárgáját a cukorral habosra keverjük.  2 ek. lisztet először kevéske tejjel csomómentesre kidolgozzuk. A többi tejet fokozatosan adagoljuk hozzá. Összekeverjük a cukros sárgákat a lisztes tejjel, teszünk bele 4-5 csepp vanília aromát. Igen lassú tűzön, folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. 2 tojás fehérjét ( de ízlés szerint akár mind a 4 fehérjét is) kemény habbá verjük, majd a már besűrűsödött, de még a tűzön lévő krémhez keverjük, még 1-2 percig folyamatos, óvatos kavargatás mellett tovább melegítjük.
A kész krémet a kisült tésztalapra kenjük, rátesszük a bevagdosott lapot, ha kihűlt a krém megszórjuk porcukorral.

Ilyen lett a krémes. Aki a magas, habosabb krémest szereti, beleteheti mind a 4 sárgából leválasztott fehérjét habbá verve, de ha van a fagyasztóban fehérje, még azt is. Mi nem nagyon szeretjük a habos változatot, ezért teszek bele kevesebb fehéret.

Ez volt a menü a szülinapon.
Szombaton jött a vendégsereg első hulláma Nagyikával, Keresztmamiékkal, Nagybácsival és természetesen a legnagyobb kedvenccel, Lili-kutyussal.

Az én kicsi, 3 éves kislányom nagyon boldog volt. Mosolygott, kiabált, ugrált és produkálta magát. Leginkább a kukac tortára várt, minden percben azt emlegette. Aztán egy idő után, mikor már teljesen elfogyott a türelme, megállt a nagyszoba-ajtóban, onnan kiabált be mindenkinek:
"Héj, sáccok, gyejtek máj kukac tojtát enni!"
Ezen mindenki jót mosolygott és persze kivonultunk, hogy meggyújtsuk a tortáján a gyertyát. Olyan boldog volt. Annyira felemelő volt látni az örömét, lelkesedését. Nem csak akkor, amikor meggyújtottuk a gyertyát, hanem végig, az előkészületek folyamán.
A látogatók már haza, mi pedig lefekvéshez készülődtünk, amikor kopogtak. Viki szomszédunk jött, hogy megköszöntse Babut. Nézzétek mit készített Neki:

Nagyon szupi, nem? Majd elkérem a receptet és leírom. Nekem nagyon tetszik. Igazán kedves volt Tőle.

A következő vendégsereg vasárnap délelőtt érkezett. Tötöék (Tőzsér nagypapa és Zsuzsa mama) érkezését lázas várakozás előzte meg. Ahogy reggel kinyitotta a szemét Babu, első szava ez volt: "Tötöék?" Annyira lázban volt a kicsi, hogy semmivel nem tudtam elvonni a figyelmét. A kis, fehér fellépőkéjét magával rángatta a konyhaablakhoz, percenként felállt, hogy kinézhessen az ablakon, megérkeztek-e már a nagypapáék. Velük is meggyújtottuk a gyertyát a tortán és végre megkaphatta a kukac fejét! Így ette:

Jött egy kis csendes pihenő, aztán érkeztek a barátnőmék, Katáék.

Annyi szép ajándékot kapott Babu, hogy estére már teljesen felpörgött. Be nem állt a kis szája (a barátnőm szerint ebben rám hasonlít-nem is tudom miért mondja ezt!!!!), ráadásul olyanokat mondott, hogy még nekem is elállt a lélegzetem.
Megállt a konyha közepén akkor, amikor mindannyian kint voltunk, Katáék felé fordult, karját kicsit előrenyújtotta, tenyerét felfelé fordította és ezt mondta szó szerint:
" Mondtam Maminak nem jadok pajaszt, nem jadok buta, meg ilyenek."
Ennyire jól sikerült a szülinap. Mozgalmas, pörgős hétvége volt, de telis tele olyan élményekkel, amikért érdemes volt pörögni.
Nincs annál jobb, szívmelengetőbb érzés egy anyának, amikor azt látja, hogy a gyermeke boldog, kacag, és hogy annyian szeretik, amennyien a Babut szeretik.
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki gondolt a kislányomra a születésnapja alkalmából!

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!