2012. január 9., hétfő

Elkezdtem!

Már egy ideje gondolkodtam azon, hogy elkezdem, de valahogy most jutottam el odáig, hogy le is üljek és megtegyem az első lépéseket.
Miért nyalaga? Azért, mert 3 éves kislányom  elég sűrűn használja ezt a szót, amint a konyhába lép, hogy segítsen. Maga a szó azt jelenti, hogy szeretné lenyalni, megízlelni ami a fakanálon maradt kevergetés után, szeretné kinyalagázni azt a tálat, amiben a süteményt tésztáját, krémjét kevertük.
 Ez a kép éppen ma készült, egy ilyen nyalagázás alkalmával. Palacsintát sütöttünk, amibe baracklekvárt tettem. A lekvár nagyon hamar eltűnt a palacsintából.

Miért most kezdtem el írni?
A január nagyon sok, hozzám hasonló anyukának, feleségnek új megvilágításba helyezte a konyha művészetét. Az ÁFA emelkedése, az egyre növekvő élelmiszer árak, arra késztetnek Bennünket, hogy átreformáljuk a konyhaművészetünket, valamint mindazt, ami egy kisgyermek mosolygósabbá tételéhez szükséges.
Na ne ijedjetek meg, nem arról fogok írogatni, hogy  mennyi pénzem van, vagy nincs, mit kellene megvennem és mire futja. Van, amennyi van, azt kell beosztani. A kevesebből igyekszünk többet kihozni.
Már január első napjait is így kezdtem. Minden étel, ami megmaradt ünnepekkor, kiadagolva pihen a fagyasztóban, hogy valamilyen kitalált ételhez fel tudjam használni.
Ilyen például a virsli. Többet vettünk, mint amennyit megettünk, ezért 3-4 darabonként lefagyasztottam.
Van egy régi receptem, amit még az egyik régi kolléganőm osztott meg velem. Már több alakalommal elkészítettem és egyszerűségét meghazudtolva, nagyon finom.


Ez a szegény ember békája:
Tetszőleges mennyiségű, kockára vágott krumplit megsütöm teflonos serpenyőben, alig olajban. Közben 
apróra vágok a krumpli mennyiségétől és ízléstől függően 4-5, esetleg 6 gerezd fokhagymát. (Mi nagyon fokhagymásak vagyunk, nem sajnáljuk belőle.) Nagyon kevés olívaolajban megpirítom az aprított fokhagymát, amit a közben megsült krumplira teszek. Fűszerezem koriander- és petrezselyemzölddel, pici sóval és szerecsendióval ( a szerecsendió és a krumpli verhetetlen párost alkotnak ízben!).

Ennyi a szegény ember békája. Hogy jön ide a virsli? Úgy, hogy ezt a receptet vettem alapul akkor, amikor elkezdtem paprikás krumplit készíteni a hagyományos módon. Pörkölt alap, megdinsztel, amikor a fűszerezéshez értem, kicsit átgondoltam, megbolondítottam. A pirospaprika maradt, belezúdítottam a fokhagymát, amint az illatozni kezdett, rátettem a krumplit, pici vizet, a zöld-fűszereket, amikor a krumpli megpuhult, a virslit. Ahogy a virsli is megfőtt, készen lett az új-hullámos paprikás-béka.
Végeredményként már két nyalagás volt a konyhában.
Bár a férjem elég húsos, nem vette zokon, hogy enyhébb vacsorát kapott, a szokásosnál. Ennyire húsos emberrel még nem találkoztam, mint a férjem. A húst hússal, a köret hús, a savanyú hús hozzá. Akkor teljes az összhang.
Persze igyekszek kislányomnak és magamnak "rendes ételt" készíteni, ezekből egy párat megnézhettek a www.biokonyha.gportal.hu oldalon, típusokra bontva.
Nagyon szeretek főzni. Tudom, hogy sokan vannak ezzel így, és közülük is sokan le is írják a receptjeiket. Ha nem is blog formájában, de különböző receptes oldalakon. Sokszor böngészek én is ilyen oldalakat. Nagyon jó ötleteket szerzek onnan, amiket aztán kissé módosítva, átvariálva kipróbálok.
Persze nagyon sok recept jött édesanyámtól, akitől jobb szakácsnőt nem láttam még. Bármit csinál, bármiből, isteni  ízeket eredményez.
A következő süteményrecept Tőle ered, Ő még az édesanyjától tanulta.
Sajnos a kislányom, Babu nem eszik meg semmilyen gyümölcsöt. Süteményekbe rakva, azonban elfogy.
A következő almás linzer is ezért készült, no meg persze azért, mert nagyon szeretjük:

40dkg. lisztet 15 dkg. vajjal és zsírral (fele-fele) elmorzsolunk. (Itt jegyezném meg, hogy sokkal könnyebben dolgozhatunk a hideg zsiradékokkal, csupán annyit kell tennünk, hogy a reszelőnk legkisebb lyukú oldalán lereszeljük a zsírt is és a vajat is.) Hozzáadunk 2 tojás sárgáját, 1dl. tejfölt, 1 dl.cukros tejben felfuttatott egyharmadnyi élesztőt, 5 dkg. porcukrot.
Gyorsan összedolgozzuk. Közepes méretű tepsik kikenünk zsírral, lisztezzük és a ketté választott tésztánk egyik felét méretre nyújtva, beletesszük. Vékonyan megkenjük baracklekvárral.
Kb. két kilogramm almát megpucolunk, kicsumázunk, lereszelünk, cukrozzuk, fahéjazzuk ízlés szerint.
Kifacsarva rárakjuk a tésztára, zsemlemorzsával megszórjuk, a másik tésztalapot kinyújtva rátesszük.
Megszurkáljuk villával, majd megkenjük a két tojásból visszamaradt, enyhén felvert fehérjével. Lassan sütjük.




Ilyen lett. Én nem szoktam porcukrozni. Egyrészt nem szeretjük, másrészt -közhelyszerűen hangzik, tudom- nem akarok túl sok cukrot használni.
Ha az almát olyan helyen vásároljátok, ahol megbízol az áru eredetiségében (leginkább magyarságában, vegyszertelenségében, esetlegesen bioságában),akkor az alma héját ne dobd ki. Aprítsd fel, szárítsd meg. Nagyon finom teát készíthetsz belőle. Az alma héja sohasem veszíti el teljesen a nedvességtartalmát. A belőle készült tea nyugtató hatású.
Tényleg csak akkor használd fel így a héját, ha biztosan tudod az eredetét, tisztaságát. A legtöbb méreganyag, ami a permetszerből visszamarad, közvetlen a héj alatt raktározódik.
De nézzétek csak, milyen segítségem volt a sütemény elkészítésénél:

Mindenhol ott van. Minden érdekli. Mindenben segít. Nagyon oda vagyok Érte. Ő Babu, a kislányom. Most, január 20.-án lesz 3 éves. Nagy kor! Pedig még csak most jöttünk haza a kórházból!
Kukac-tortát kért szülinapjára, igyekszek meg is csinálni Neki valami csini kivitelezésűt. De majd úgyis látjátok.

Most befejezem, mert ébredezik a kicsi és megígértem Neki, hogy farsangi szemüveget, szemüvegeket készítünk Neki is és a lakásba dekorációnak is.
Ha este nem jönnék a szemüvegekkel, akkor majd holnap.
További szép napot Mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Várom véleményed, írd meg!