Újra itt vagyok!

Nagyon régen voltam!!! Mondhatni réges-régen! Nem szándékozok még egyszer ennyi időt kihagyni.
Sok dolog megváltozott körülöttem, bennem, mióta az utolsó bejegyzésem közzétettem.
Mi az ami változott? Egyrészt sokkal nagyobb figyelmet fordítok a mozgásra, az étkezésre, az ételek milyenségére.
Persze eddig is igyekeztem, de sok mindent tanultam azóta és tanulok folyamatosan. Legalábbis igyekszek.

Vasárnap kivételével minden nap mozgok. Kislányom megtanult kétkerekű biciklivel tekerni, így míg én futok, Ő mellettem hajtja a biciklijét. 5 km-t simán lenyom mellettem. Éppen tegnap mértem (okos telefonnal :-) ), a megtett táv 5.5km, 33.4 perc alatt. Ez egy 5 éves kislánynál szuper teljesítmény!

Három éve kezdtem el rendszeresen futni. Akkoriban hajnalban, a barátnőmmel róttuk a kilométereket. A hideg reggeleken nagyon kellemetlen volt kibújni az ágyból hajnali 4-kor, de miután megtettük a távunkat, az egész napunk sokkal jobb volt. Könnyebben vettük a napi akadályokat.
Mára a futást kiegészítették kardió, tabata, erősítő edzések, melyek kapcsán rá kellett, hogy ébredjek arra, endorfin függő vagyok.
Ez esetemben nagyon jó. Akár jó dolog, akár rossz történik velem a sportban mindent le tudok vezetni, ki tudok élni.
Nagy megerősítést ad számomra az, hogy vannak olyan emberek, akiknek edzéstervet készítek, akiknek főzési- és életmód tanácsokkal szolgálhatok. Nekik ez úton is köszönöm a bizalmat, a pozitív visszaigazolásokat.

Mi az ami nem változott? A kreatív-órák kislányommal, a  főzés szeretete, a tisztaság-mánia, a támogató család és egy-két barát, aki az elmúlt időszakot mellettem töltötte.

Ha már kreatív-órák. Bár a húsvét már elmúlt, azért idén is nagyon készültünk:

Kávékapszulákból, préselt papírgolyókból és zsenília-szálból készítettünk nyuszikat, kavicsokat festettünk ( a tojás ebben az évben teljesen kimaradt itthon), illetve C-vitaminos rágótabletta dobozából készítettünk pocakos nyulat, aki apró drazsékat tud tárolni bensőjében.
Ez kifejezetten jó hangszer a gyerekeknek. A hallgatni kényszerülőknek már kevésbé, de egyszer van húsvét ugyebár.

Mivel új lakásunk számunkra kissé egyszínű volt és konyhai eszközeinkre is ráfért némi "tuning", szalvéta technikával készítettünk, felújítottunk pár apróságot:

Így némi összhangot csempésztünk dolgainkba.
Nincs olyan anyag - legyen az fémből, fából, műanyagból, üvegből, legyen az régi, vagy új-, amit szalvéta technikával ne lehetne újjá varázsolni. A legközelebbi szalvéta-technika "foglalkozáson" lépésről, lépésre leírok, lefotózok mindent, hogy ki tudjátok próbálni.

De főzzünk is. Lesz hagyományos étel is, lesz vegetáriánus étel is, lesz szénhidrát-csökkentett étel és lesz paleo is.

Bár tudom, hogy még nincs kifejezetten eper-szezon,  de én már elkészítettem az idei év első üveg eperlekvárját.

A lekvárfőzésben minden esetben, az édesanyámtól tanult, ellesett, sok-sok év alatt bevált fogásokat követem.
Az epret alapos tisztítás után feldaraboltam és a legkisebb lángon elkezdtem főzni, CUKOR NÉLKÜL!
Addig főztem, míg el nem érte az általam kívánt lekvár állagot. Ezt úgy ellenőriztem, hogy egy kiskanálnyi mennyiséget kivettem, hagytam kihűlni és az a kicsi adag kocsonyás állagú lett. Nem folyt, nem pötyögött, hanem ott kínálta magát egy helyben, a kanál végén, ahogy kivettem az edényből.
Az apró magvak és szőrök miatt átpasszíroztam a gyümölcsöt, visszatettem takaréklángra és csak ekkor tettem bele a cukrot. Amikor a cukor elolvadt, még kb. 10 percet főztem, majd alaposan kitisztított,csírátlanított üvegbe tettem, amit lezárás után fejtetőre állítottam, így hagytam kihűlni. És nem tettem bele semmilyen tartósítószert!
A cukor mennyisége szájízünktől, valamint a gyümölcs érettségétől függ. Minél érettebb, annál kevesebb cukrot kell használnunk.
Hogy miért a végén tettem bele az édesítőt? A főzés során a cukor karamellizálódik, elvéve a gyümölcs szép színét, besötétítve azt. Ezzel a praktikával ugyanúgy édes lesz a lekvárunk, megőrzi eredeti színét a gyümölcs, amiből készítjük és a főzési időt is lerövidíthetjük.

Édesanyám készített a Húgom születésnapjára egy csodaszép és isteni finom joghurtos epertortát (melynek receptjét egy korábbi blog-bejegyzésben, az Olasz ételek fejezetben már leírtam),

a maradék epret kaptam meg Tőle, ami lekvárként végezte. Hát ez a története az idei év első üveg lekvárjának.

Mivel kislányom betegségnek köszönhetően nagyon sok időt tölt édesapáméknál vidéken, ott a sok mozgás, a tiszta, jó levegőnek köszönhetően jó étvággyal esik neki a hagyományos ételeknek. Ott leginkább szalonnát eszik lila hagymával. Nem veti meg a tepertőt sem, sőt nagyon szereti ropogtatni. Úgy gondoltam, veszek egy kilónyi bőrös kacshájat, amiből tepertőt és kacsazsírt is nyerek.
Ennek elkészítéséhez is édesanyámtól kértem tanácsot. Korábban többször próbáltam már házilag tepertőt készíteni, de vagy nem lett ropogós, vagy nagyon megégett, előfordult, hogy a zsírja is használhatatlan lett.
Most, a következőképpen készítettem el:
alapost tisztítás után a bőrös hájat igyekeztem egyforma méretűre vágni. Egy nagy edénybe téve annyi tejjel öntöttem fel, amennyi ellepte és a legkisebb gázrózsa, legkisebb lángján kezdtem el főzni.

Nem mondom, hogy nem pánikoltam a főzés egy-egy szakaszán, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Volt, hogy habzott, volt, hogy úgy láttam, csomósodásnak indult a tej....szóval nem volt túl bizalomgerjesztő a főzés során. A tejben először megpuhult, megfőtt a bőrös háj, majd miután a tej elfőtt, maradt a zsír, amiben megpirult, ropogós lett. Íme a vége:

Ropogós kacsatepertő és kristálytiszta zsír.

Mivel az eddig említett ételeket ebédre nem tudtam felszolgálni, halat készítettem. Pangasius volt a fagyasztóban, amit kiolvasztás után bepácoltam egy mennyei, minden halhoz használható páccal:
egy tízdekás vaj felét egy teáskanálnyi olívaolajjal felforrósítottam, amibe nyomtam 2 gerezd fokhagymát, fél citrom reszelt héját. Illatosodásig futtattam, majd a tűzről levéve tettem bele sót, borsot, pici pirospaprikát.

Ezzel kentem be a haldarabokat, amiket állni hagytam, majd fél óra elteltével megsütöttem.

A vaj nagyon kellemes ízt ad a pácnak, jól megy a hal-húshoz, viszont olvasztáskor már nagyon alacsony hőfokon keletkeznek benne a szervezet számára káros vegyületek, íze kellemetlenné válik. Az olívaolaj nem csak ízben egészíti ki remekül a vajat, hanem megakadályozza azt is, hogy megégjen.


Kislányom bébirépával ette a sült halat, én készítettem egy salátát friss zöldségekből, balzsamecettel:
újhagymát, lila hagymát,új répát, paprikát, koktél-paradicsomot aprítottam egy tálba, amit egy teáskanálnyi balzsamecettel, olívaolajjal öntöttem le.

Ha a halpác elkészítésekor a vajat kihagyjuk és csak olívaolajat használunk, a sült halat mind bébirépával, mind a salátával fogyasztva, a paleo és diétás étrendbe is kiválóan beilleszthető. Ételtársítás szempontjából is kiváló fogás, nem terheli meg emésztőrendszerünk.

Az olívaolaj esszenciális zsírsav tartalma elősegíti a zöldségekben található vitaminok és ásványi anyagok hasznosulását, beépülését a szervezetünkben.

Nagyon kellemes pihenést kívánok a hosszú hétvégére! Egyetek jókat, mozogjatok sokat!


Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!