Anyák napjára készülünk!

Vasárnap anyák napja lesz. Sokat gondolkodtam, mivel is kedveskedhetnék édesanyámnak.
Barátnőmmel egy igazán praktikus ajándékozási "módszert" alkalmazunk. Egymásnak, valami saját magunk által készített finomságot ajándékozunk.
Egyszer-egyszer már édesanyámat is felköszöntöttem már egy-egy általa kedvelt süteménnyel . Úgy gondoltam, hogy anyák napjára is készítek valamit Neki.
Ő nagyon szereti az édességet, süteményeket, csakúgy, mint én.
Elsőként egy szénhidrát-csökkentett, csokoládés kekszet készítek.

Hozzávalók: 10dkg jó minőségű, legalább75%-os étcsokoládé
                    10dkg puha vaj
                    1bögre eritrit
                    1 fél kk. vanília kivonat
                    1 tojás
                    1 bögre Szoó Judit kilófaló lisztkeverékalap
                    fél tk. sütőpor
                    10dkg jó minőségű, darabolt étcsokoládé

A sütőt előmelegítem 175 fokra.
10 dkg. csokoládét vízgőz fölött megolvasztok, míg a puha vajat a vanília kivonattal és az eritrittel habosra keverem. Hozzáadok 1 tojást, majd a megolvadt csokoládét. A lisztet és a sütőport összekeverve hozzáadom a habosított vajhoz, majd a 10dkg. darabolt étcsokoládét is beleszórom.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe kis teáskanálnyi halmokat rakok egymástól távol, hogy szét tudjanak folyni a sütés során. 15-20 percig sütöm, sima felületre szedem, ott hagyom kihűlni.

Kislányom szerint isteni finom. Egymás után tolta a ropogós, omlós kekszet, ami nagyjából 20 perc előkészületet vett csupán igénybe.

Mester Tamás: Altass el című dalával és néhány aprósággal egészítem ki, teszem teljessé köszöntését egy olyan édesanyának, aki páratlan, akinek soha nem fogom tudni vissza adni, meghálálni azt, hogy Ő van nekem, aki a barátnőm, a támaszom.

Egy műsorban nyilatkozta Mester Tamás, hogy ezt a dalt édesanyjának írta. Nem tudom, hogy bírja ki sírás nélkül éneklésekkor. Az én édesanyám itt van, velem van, mégis megkönnyezem ezt a dalt, akárhányszor hallom is.


Mindeközben a piacokon egyre kedvezőbb áron lehet beszerezni az őstermelőktől az idei, új zöldségeket. Nagyon megkívántam egy igazán friss, szép színekben pompázó, vitamindús, tavaszi zöldséglevest.
Most a szakértőkben felmerülhet a kérdés, hogy egy leves hogyan maradhat vitamindús, mikor köztudott, hogy a vitaminok hő hatására károsodnak. Főzéskor a vitaminveszteség elérheti az 50%-ot. De a konyhai felhasználás során is károsodhat az élelmiszerek vitamintartalma. Az előkészítő műveletek során az élelmiszereket nem szabad sokáig vízben áztatni. A mosást hideg vízben végezzük! Lehetőleg friss élelmiszert használjunk, mert minél hosszabb a tárolás, annál nagyobb a vitaminveszteség.
Az én titkom, hogy párolással puhítom meg a zöldségeket. A vitaminveszteség így csupán 15-20%.
Tehát a tavaszi zöldségleves:
minden olyan idei, új zöldséget megvettem, amit láttam: hagyma, sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé. Borsó a fagyasztóból.
Egy fej új, főzőhagymát felaprítottam. Olívaolajban és kevés vajban feltettem a gázsütő legkisebb rózsájának, legkisebb lángjára. Megsóztam. Én mindig a hagymát sózom, mert így üvegesebbre, áttetszőbbre dinsztelődik. Az ételben nem is lehet látni, csak a kellemes ízét érezzük.
Mikor a hagyma teljesen megdinsztelődött, megszórtam kevés piros-paprikával, amit eldolgoztam, majd a fent említett zöldségeket megtisztítva, felaprítva rátettem. Egy egész zöldpaprikát is az edénybe "rejtettem" az íze miatt. Alapos keverés után, fedővel lefedve, odafigyelve, sűrűn kevergetve, elkezdtem a zöldségeket párolni, amik szépen, lassan engedni kezdték levüket, így nem kellett attól tartanom, hogy leég a levesem.

Pár gerezd fokhagymával még tovább ízesítettem. Amikor a zöldségek teljesen megpuhultak, felöntöttem annyi hús-alaplével, amennyi levest szeretnék. Miután felforrt, lezárom alatta a gázt.
A párolásnak köszönhetően nem csak a vitamintartalom jelentős része maradt a  zöldségekbe, hanem a leves is különleges ízű lett. Semmilyen más fűszert nem használtam, hiszen az új zöldségek ízét szerettem volna érezni és éreztem is. Az így elkészített levest mind a diétázók, mind a paleo táplálkozási formát kedvelők ( a vaj helyett kókuszzsírral készítve) is fogyaszthatják. Garantáltan glutén-mentes.
Ha tehetitek, próbáljátok ki. Nem fogtok csalódni!

Érdemes jó minőségű edényt választani (teflon-, kerámia bevonatú), mert ezekben sokkal kisebb a valószínűsége, hogy leég a dinsztelni-való. Viszont kevergetés után a fakanalat ne az edény oldalához veregetve csapassuk le a ráragadt zöldségdaraboktól, mert megpattanhat az edény bevonata, onnantól kezdve edényünk használhatatlan lesz.

A másik sütemény, amit édesanyámnak készítek, kicsit hasonlít a hókiflihez, tésztája azonban más. Lekváros félhold néven fut.
Hozzávalók a tésztához: 1 bögre (25dkg.) sovány túró, 2 bögre Szoó Judit lisztkeverékalap, fél bögre finomliszt, 1 csipet só, 20 dkg. hideg vaj, 1 tojás sárgája.
A lisztet egy tálba mértem, közepébe ütöttem a tojás sárgáját, belereszeltem a hideg vajat (könnyebb eldolgozni, mintha darabolva tennék a lisztbe), hozzátettem a sót, a túrót és gyorsan összedolgoztam. Letakarva fél órára a hűtőbe tettem.
Az idő letelte után, a tésztát lisztezett felületen, kb.1/2 cm. vastagságúra nyújtom és (pogácsa szaggató híján) feles pohárral korongokat szaggatok belőle. A korongok közepébe cukormentes, házi szilvalekvárt teszek, előmelegített sütőben sütöm. Még melegen porcukorba forgatom.

Gyorsan elkészül és a túrónak köszönhetően a tésztája kellemesen savanykás. Kislányomnak és nekem nagyon bejött. Már csak az a kérdés, édesanyámnak mennyire fog ízleni holnap.

Ez úton kívánok minden édesanyának nagyon boldog, örömteli anyák napját!

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!