Tavasz, saláták!

Ez a hét igen pörgős volt. Ráadásul elkapott valami vírus-féleség és most szenvedek tőle. Eddig úgy tűnik a kislányom megússza, de csak nyugtával a napot!!!
Bajban vagyok a kislányom gyümölcs-fogyasztásával. Nem eszik semmilyen gyümölcsöt. Pedig nagyon sok mindent megpróbáltunk már. Édesapámék egy hatalmas gazdaságot üzemeltetnek, amikor locsolni, nevelgetni, később szüretelni kell a gyümölcsöket, zöldségeket, segítséget kérnek az unokáktól. Babu persze lelkesen csinál mindent, amit Rá bíznak. A szüretelést külön élvezi, az elfogyasztást már másra hagyja.
Az utóbbi hetekben viszont megeszi azt az alma-salátát, amit először leginkább magamnak készítettem vacsorára. Eleinte csak egy-egy katonát kért, most már egy egész tállal elfogyaszt belőle, sőt, előfordult már olyan is, amikor kifejezetten Ő kérte.

Tetszés és étvágy szerinti mennyiségű almát megtisztítok, megszabadítom a magházától, felkockázok. Ráöntök egy doboz kefirt, belekockázok egy kevés trappista sajtot, megszórom olajos magvakkal: dió, napraforgó, szezám-, len-, fenyőmag. Alaposan összekeverem és fogyasztható is.

Azt bizonyára tudjátok, hogy az alma és az ananász az a két gyümölcs, amit bármivel fogyaszthatunk. Az ananászban található bromelin enzim (mely szervezetünkben is megtalálható) segíti a fehérjék bontását, elősegíti az emésztést. Az almában található rengeteg vitamin és ásványi anyag csak segédanyagokkal tud a szervezetbe beépülni, ott hasznosulni, ezért vagy étkezés után, vagy más tápanyagokkal együtt érdemes fogyasztani.

Kislányom másik nagy kedvence a sült köles, más néven kölesganca. Ez régebben böjti étel volt.
A kölest 4-szeres mennyiségű vízbe felteszem főni, miután alaposan átmostam. A főzővízbe teszek egy leveskockát.

Amikor elfőtte a vizet, leveszem a tűzhelyről. Ízlés szerint fűszerezhető, mivel a köles teljesen semleges ízű. Én szerecsendiót, tettem bele, illetve egy olyan újítást csináltam az alaprecepthez képest, hogy dinsztelt, de kihűlt hagymát, 1 reszelt répát, 1 kis fej, reszelt zellert, 3 gerezd zúzott fokhagymát, kevertem hozzá, valamint annyi teljes kiőrlésű lisztet, amennyitől elvált az edény falától. Egy nehéz, tömör, csúnya masszát kaptam. Ebből a masszából, olajba mártott teáskanállal szaggattam adagokat a felhevített olajba és sötét barnára sütöttem mindkét oldalát. Köretként és főételként egyaránt fogyasztható. Ropogós és nagyon finom.

Milyen is a köles? Mire jó?
Sok népszokás kapcsolódik hozzá. Hol a menyasszony cipőjébe szórják az esküvő napján, mert ettől fürge, eleven és szorgalmas háziasszony lesz, hol a jegyespárt hintik be vele, mint termékenység szimbólumával. Rendszeres fogyasztása rákmegelőző hatású, késlelteti az öregedési folyamatokat, erősíti a látást, kiváló vashiányos állapotoknál, savtúltengésnél. Gyulladáscsökkentő, szabályozza a vércukorszintet és a zsíranyagcserét. Karbantartja az erek falát, a tüdő kötőszöveteit és az emésztőrendszert. Megelőzi a fogszuvasodást és segít a fogak zománcának megvédésében. Serkenti az immunrendszert. Sok szilíciumot tartalmaz, ami a szervezet védekezőképességét felkészültebbé teszi, fokozza. Fehérje tartalma 10%, cukor 5%, keményítő 60%, rost 2,5%, ásványi anyag 2,8%. Nátriumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort és vasat, béta-karotint, B1, B2 vitamint is tartalmaz. Kovatartalma a nap melegét közvetíti, belülről hevíti, melegíti szervezetünket. A teljes értékű fehérjék mellett hét aminosavat is tartalmaz, lúgos kémhatású, ezért különösen alkalmas betegeknek, növésben lévő fiataloknak, gyerekeknek. Kovasav tartalmának köszönhetően a bőrt rugalmassá, a hajat fényessé, a fogakat, körmöket erőssé teszi, könnyen emészthető, nem idéz elő gázképződést. Sok szerves sót és rostanyagot találunk benne. Vese- és hólyaggyulladásra, a lép gyógyszereként ismerik. 

E mellé készítettem mascapon-es retek-salátát:
3 csomag piros, hónapos retket lereszeltem, enyhén megsóztam, állni hagytam, majd kb. fél óra elteltével kifacsartam. Míg dolgozott a só, egy pohár mascarpone-t, egy doboz natur joghurttal elkevertem, enyhén sóztam, borsoztam, tettem bele rengeteg snidlinget. Ennek a mennyisége ízlés szerint változó. Ebbe az elkészített joghurtos öntetbe kevertem bele a kifacsart retket.

Hogy miért a retek? Mert imádom, mert a szezonja véges és mert..:
legnagyobb értéke a benne lévő kén. Nagyon jó gyógyhatása van, de nem szabad túlzásba  vinni fogyasztását, mert ha túlságosan tömören fogyasztjuk (retek-lé), károsíthatjuk az emésztési szerveket. Akik gyomor- vagy bélgyulladásban szenvednek, nem fogyaszthatnak nagyobb mennyiségben retek-levet. Szélhajtó, emésztést serkentő, tisztítja a légutakat, szamárköhögésre, túlterhelt májra igazi gyógyír, csak úgy, mint epekő- és epegyulladásra, rossz leheletre. sokan nem tudják, de párolva, más zöldségekkel is nagyon finom. Nem csak a piros gumóját használhatjuk, hanem levelét salátákhoz, ugyanis a rengeteg vitaminon és ásványi anyagon kívül klorofill is található benne, melyet a belső szervek dezodoraként is szoktak emlegetni.

Mivel ebből a salátából nem tudok eleget készíteni, megtoldottam egy kis tzatzikivel, csak a biztonság kedvéért.
Nos én így készítem:
lereszelem az uborkát, besózom, állni hagyom. Míg a só ebben az esetben is dolgozik, elkészítem az öntetet: uborka mennyiségétől függően joghurtot keverek el zúzott fokhagymával, borssal, pici sóval. A kifacsart uborkát ebbe keverem bele.

Hogy a hús se maradjon ki, készítettem rozmaringos csirkét. Ehhez készítettem egy pácot: kevés olívaolajba kevertem szárított, zúzott rozmaringot, egy gerezd zúzott fokhagymát, kevés sót. Ezzel bekentem a csirkecombokat, hagytam pihenni legalább egy órát, majd sütőzacskóban megsütöttem.

Készítsétek, fogyasszátok, egészségetekre!

Legyen ez a végszó a következő vissza-olvasásig!

Anyák napjára készülünk!

Vasárnap anyák napja lesz. Sokat gondolkodtam, mivel is kedveskedhetnék édesanyámnak.
Barátnőmmel egy igazán praktikus ajándékozási "módszert" alkalmazunk. Egymásnak, valami saját magunk által készített finomságot ajándékozunk.
Egyszer-egyszer már édesanyámat is felköszöntöttem már egy-egy általa kedvelt süteménnyel . Úgy gondoltam, hogy anyák napjára is készítek valamit Neki.
Ő nagyon szereti az édességet, süteményeket, csakúgy, mint én.
Elsőként egy szénhidrát-csökkentett, csokoládés kekszet készítek.

Hozzávalók: 10dkg jó minőségű, legalább75%-os étcsokoládé
                    10dkg puha vaj
                    1bögre eritrit
                    1 fél kk. vanília kivonat
                    1 tojás
                    1 bögre Szoó Judit kilófaló lisztkeverékalap
                    fél tk. sütőpor
                    10dkg jó minőségű, darabolt étcsokoládé

A sütőt előmelegítem 175 fokra.
10 dkg. csokoládét vízgőz fölött megolvasztok, míg a puha vajat a vanília kivonattal és az eritrittel habosra keverem. Hozzáadok 1 tojást, majd a megolvadt csokoládét. A lisztet és a sütőport összekeverve hozzáadom a habosított vajhoz, majd a 10dkg. darabolt étcsokoládét is beleszórom.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe kis teáskanálnyi halmokat rakok egymástól távol, hogy szét tudjanak folyni a sütés során. 15-20 percig sütöm, sima felületre szedem, ott hagyom kihűlni.

Kislányom szerint isteni finom. Egymás után tolta a ropogós, omlós kekszet, ami nagyjából 20 perc előkészületet vett csupán igénybe.

Mester Tamás: Altass el című dalával és néhány aprósággal egészítem ki, teszem teljessé köszöntését egy olyan édesanyának, aki páratlan, akinek soha nem fogom tudni vissza adni, meghálálni azt, hogy Ő van nekem, aki a barátnőm, a támaszom.

Egy műsorban nyilatkozta Mester Tamás, hogy ezt a dalt édesanyjának írta. Nem tudom, hogy bírja ki sírás nélkül éneklésekkor. Az én édesanyám itt van, velem van, mégis megkönnyezem ezt a dalt, akárhányszor hallom is.


Mindeközben a piacokon egyre kedvezőbb áron lehet beszerezni az őstermelőktől az idei, új zöldségeket. Nagyon megkívántam egy igazán friss, szép színekben pompázó, vitamindús, tavaszi zöldséglevest.
Most a szakértőkben felmerülhet a kérdés, hogy egy leves hogyan maradhat vitamindús, mikor köztudott, hogy a vitaminok hő hatására károsodnak. Főzéskor a vitaminveszteség elérheti az 50%-ot. De a konyhai felhasználás során is károsodhat az élelmiszerek vitamintartalma. Az előkészítő műveletek során az élelmiszereket nem szabad sokáig vízben áztatni. A mosást hideg vízben végezzük! Lehetőleg friss élelmiszert használjunk, mert minél hosszabb a tárolás, annál nagyobb a vitaminveszteség.
Az én titkom, hogy párolással puhítom meg a zöldségeket. A vitaminveszteség így csupán 15-20%.
Tehát a tavaszi zöldségleves:
minden olyan idei, új zöldséget megvettem, amit láttam: hagyma, sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé. Borsó a fagyasztóból.
Egy fej új, főzőhagymát felaprítottam. Olívaolajban és kevés vajban feltettem a gázsütő legkisebb rózsájának, legkisebb lángjára. Megsóztam. Én mindig a hagymát sózom, mert így üvegesebbre, áttetszőbbre dinsztelődik. Az ételben nem is lehet látni, csak a kellemes ízét érezzük.
Mikor a hagyma teljesen megdinsztelődött, megszórtam kevés piros-paprikával, amit eldolgoztam, majd a fent említett zöldségeket megtisztítva, felaprítva rátettem. Egy egész zöldpaprikát is az edénybe "rejtettem" az íze miatt. Alapos keverés után, fedővel lefedve, odafigyelve, sűrűn kevergetve, elkezdtem a zöldségeket párolni, amik szépen, lassan engedni kezdték levüket, így nem kellett attól tartanom, hogy leég a levesem.

Pár gerezd fokhagymával még tovább ízesítettem. Amikor a zöldségek teljesen megpuhultak, felöntöttem annyi hús-alaplével, amennyi levest szeretnék. Miután felforrt, lezárom alatta a gázt.
A párolásnak köszönhetően nem csak a vitamintartalom jelentős része maradt a  zöldségekbe, hanem a leves is különleges ízű lett. Semmilyen más fűszert nem használtam, hiszen az új zöldségek ízét szerettem volna érezni és éreztem is. Az így elkészített levest mind a diétázók, mind a paleo táplálkozási formát kedvelők ( a vaj helyett kókuszzsírral készítve) is fogyaszthatják. Garantáltan glutén-mentes.
Ha tehetitek, próbáljátok ki. Nem fogtok csalódni!

Érdemes jó minőségű edényt választani (teflon-, kerámia bevonatú), mert ezekben sokkal kisebb a valószínűsége, hogy leég a dinsztelni-való. Viszont kevergetés után a fakanalat ne az edény oldalához veregetve csapassuk le a ráragadt zöldségdaraboktól, mert megpattanhat az edény bevonata, onnantól kezdve edényünk használhatatlan lesz.

A másik sütemény, amit édesanyámnak készítek, kicsit hasonlít a hókiflihez, tésztája azonban más. Lekváros félhold néven fut.
Hozzávalók a tésztához: 1 bögre (25dkg.) sovány túró, 2 bögre Szoó Judit lisztkeverékalap, fél bögre finomliszt, 1 csipet só, 20 dkg. hideg vaj, 1 tojás sárgája.
A lisztet egy tálba mértem, közepébe ütöttem a tojás sárgáját, belereszeltem a hideg vajat (könnyebb eldolgozni, mintha darabolva tennék a lisztbe), hozzátettem a sót, a túrót és gyorsan összedolgoztam. Letakarva fél órára a hűtőbe tettem.
Az idő letelte után, a tésztát lisztezett felületen, kb.1/2 cm. vastagságúra nyújtom és (pogácsa szaggató híján) feles pohárral korongokat szaggatok belőle. A korongok közepébe cukormentes, házi szilvalekvárt teszek, előmelegített sütőben sütöm. Még melegen porcukorba forgatom.

Gyorsan elkészül és a túrónak köszönhetően a tésztája kellemesen savanykás. Kislányomnak és nekem nagyon bejött. Már csak az a kérdés, édesanyámnak mennyire fog ízleni holnap.

Ez úton kívánok minden édesanyának nagyon boldog, örömteli anyák napját!

Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!

Újra itt vagyok!

Nagyon régen voltam!!! Mondhatni réges-régen! Nem szándékozok még egyszer ennyi időt kihagyni.
Sok dolog megváltozott körülöttem, bennem, mióta az utolsó bejegyzésem közzétettem.
Mi az ami változott? Egyrészt sokkal nagyobb figyelmet fordítok a mozgásra, az étkezésre, az ételek milyenségére.
Persze eddig is igyekeztem, de sok mindent tanultam azóta és tanulok folyamatosan. Legalábbis igyekszek.

Vasárnap kivételével minden nap mozgok. Kislányom megtanult kétkerekű biciklivel tekerni, így míg én futok, Ő mellettem hajtja a biciklijét. 5 km-t simán lenyom mellettem. Éppen tegnap mértem (okos telefonnal :-) ), a megtett táv 5.5km, 33.4 perc alatt. Ez egy 5 éves kislánynál szuper teljesítmény!

Három éve kezdtem el rendszeresen futni. Akkoriban hajnalban, a barátnőmmel róttuk a kilométereket. A hideg reggeleken nagyon kellemetlen volt kibújni az ágyból hajnali 4-kor, de miután megtettük a távunkat, az egész napunk sokkal jobb volt. Könnyebben vettük a napi akadályokat.
Mára a futást kiegészítették kardió, tabata, erősítő edzések, melyek kapcsán rá kellett, hogy ébredjek arra, endorfin függő vagyok.
Ez esetemben nagyon jó. Akár jó dolog, akár rossz történik velem a sportban mindent le tudok vezetni, ki tudok élni.
Nagy megerősítést ad számomra az, hogy vannak olyan emberek, akiknek edzéstervet készítek, akiknek főzési- és életmód tanácsokkal szolgálhatok. Nekik ez úton is köszönöm a bizalmat, a pozitív visszaigazolásokat.

Mi az ami nem változott? A kreatív-órák kislányommal, a  főzés szeretete, a tisztaság-mánia, a támogató család és egy-két barát, aki az elmúlt időszakot mellettem töltötte.

Ha már kreatív-órák. Bár a húsvét már elmúlt, azért idén is nagyon készültünk:

Kávékapszulákból, préselt papírgolyókból és zsenília-szálból készítettünk nyuszikat, kavicsokat festettünk ( a tojás ebben az évben teljesen kimaradt itthon), illetve C-vitaminos rágótabletta dobozából készítettünk pocakos nyulat, aki apró drazsékat tud tárolni bensőjében.
Ez kifejezetten jó hangszer a gyerekeknek. A hallgatni kényszerülőknek már kevésbé, de egyszer van húsvét ugyebár.

Mivel új lakásunk számunkra kissé egyszínű volt és konyhai eszközeinkre is ráfért némi "tuning", szalvéta technikával készítettünk, felújítottunk pár apróságot:

Így némi összhangot csempésztünk dolgainkba.
Nincs olyan anyag - legyen az fémből, fából, műanyagból, üvegből, legyen az régi, vagy új-, amit szalvéta technikával ne lehetne újjá varázsolni. A legközelebbi szalvéta-technika "foglalkozáson" lépésről, lépésre leírok, lefotózok mindent, hogy ki tudjátok próbálni.

De főzzünk is. Lesz hagyományos étel is, lesz vegetáriánus étel is, lesz szénhidrát-csökkentett étel és lesz paleo is.

Bár tudom, hogy még nincs kifejezetten eper-szezon,  de én már elkészítettem az idei év első üveg eperlekvárját.

A lekvárfőzésben minden esetben, az édesanyámtól tanult, ellesett, sok-sok év alatt bevált fogásokat követem.
Az epret alapos tisztítás után feldaraboltam és a legkisebb lángon elkezdtem főzni, CUKOR NÉLKÜL!
Addig főztem, míg el nem érte az általam kívánt lekvár állagot. Ezt úgy ellenőriztem, hogy egy kiskanálnyi mennyiséget kivettem, hagytam kihűlni és az a kicsi adag kocsonyás állagú lett. Nem folyt, nem pötyögött, hanem ott kínálta magát egy helyben, a kanál végén, ahogy kivettem az edényből.
Az apró magvak és szőrök miatt átpasszíroztam a gyümölcsöt, visszatettem takaréklángra és csak ekkor tettem bele a cukrot. Amikor a cukor elolvadt, még kb. 10 percet főztem, majd alaposan kitisztított,csírátlanított üvegbe tettem, amit lezárás után fejtetőre állítottam, így hagytam kihűlni. És nem tettem bele semmilyen tartósítószert!
A cukor mennyisége szájízünktől, valamint a gyümölcs érettségétől függ. Minél érettebb, annál kevesebb cukrot kell használnunk.
Hogy miért a végén tettem bele az édesítőt? A főzés során a cukor karamellizálódik, elvéve a gyümölcs szép színét, besötétítve azt. Ezzel a praktikával ugyanúgy édes lesz a lekvárunk, megőrzi eredeti színét a gyümölcs, amiből készítjük és a főzési időt is lerövidíthetjük.

Édesanyám készített a Húgom születésnapjára egy csodaszép és isteni finom joghurtos epertortát (melynek receptjét egy korábbi blog-bejegyzésben, az Olasz ételek fejezetben már leírtam),

a maradék epret kaptam meg Tőle, ami lekvárként végezte. Hát ez a története az idei év első üveg lekvárjának.

Mivel kislányom betegségnek köszönhetően nagyon sok időt tölt édesapáméknál vidéken, ott a sok mozgás, a tiszta, jó levegőnek köszönhetően jó étvággyal esik neki a hagyományos ételeknek. Ott leginkább szalonnát eszik lila hagymával. Nem veti meg a tepertőt sem, sőt nagyon szereti ropogtatni. Úgy gondoltam, veszek egy kilónyi bőrös kacshájat, amiből tepertőt és kacsazsírt is nyerek.
Ennek elkészítéséhez is édesanyámtól kértem tanácsot. Korábban többször próbáltam már házilag tepertőt készíteni, de vagy nem lett ropogós, vagy nagyon megégett, előfordult, hogy a zsírja is használhatatlan lett.
Most, a következőképpen készítettem el:
alapost tisztítás után a bőrös hájat igyekeztem egyforma méretűre vágni. Egy nagy edénybe téve annyi tejjel öntöttem fel, amennyi ellepte és a legkisebb gázrózsa, legkisebb lángján kezdtem el főzni.

Nem mondom, hogy nem pánikoltam a főzés egy-egy szakaszán, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Volt, hogy habzott, volt, hogy úgy láttam, csomósodásnak indult a tej....szóval nem volt túl bizalomgerjesztő a főzés során. A tejben először megpuhult, megfőtt a bőrös háj, majd miután a tej elfőtt, maradt a zsír, amiben megpirult, ropogós lett. Íme a vége:

Ropogós kacsatepertő és kristálytiszta zsír.

Mivel az eddig említett ételeket ebédre nem tudtam felszolgálni, halat készítettem. Pangasius volt a fagyasztóban, amit kiolvasztás után bepácoltam egy mennyei, minden halhoz használható páccal:
egy tízdekás vaj felét egy teáskanálnyi olívaolajjal felforrósítottam, amibe nyomtam 2 gerezd fokhagymát, fél citrom reszelt héját. Illatosodásig futtattam, majd a tűzről levéve tettem bele sót, borsot, pici pirospaprikát.

Ezzel kentem be a haldarabokat, amiket állni hagytam, majd fél óra elteltével megsütöttem.

A vaj nagyon kellemes ízt ad a pácnak, jól megy a hal-húshoz, viszont olvasztáskor már nagyon alacsony hőfokon keletkeznek benne a szervezet számára káros vegyületek, íze kellemetlenné válik. Az olívaolaj nem csak ízben egészíti ki remekül a vajat, hanem megakadályozza azt is, hogy megégjen.


Kislányom bébirépával ette a sült halat, én készítettem egy salátát friss zöldségekből, balzsamecettel:
újhagymát, lila hagymát,új répát, paprikát, koktél-paradicsomot aprítottam egy tálba, amit egy teáskanálnyi balzsamecettel, olívaolajjal öntöttem le.

Ha a halpác elkészítésekor a vajat kihagyjuk és csak olívaolajat használunk, a sült halat mind bébirépával, mind a salátával fogyasztva, a paleo és diétás étrendbe is kiválóan beilleszthető. Ételtársítás szempontjából is kiváló fogás, nem terheli meg emésztőrendszerünk.

Az olívaolaj esszenciális zsírsav tartalma elősegíti a zöldségekben található vitaminok és ásványi anyagok hasznosulását, beépülését a szervezetünkben.

Nagyon kellemes pihenést kívánok a hosszú hétvégére! Egyetek jókat, mozogjatok sokat!


Legyen ez a végszó a következő viszont-olvasásig!